Bence

London. You know: fish, chips, cup ‘o tea, bad food, worse weather, Mary fucking Poppins… LONDON

BenceTudod, amikor nekiálltál ennek a kisesszének, akkor arra gondoltál, hogy most olvashatsz pár sorban arról, hogy is zajlik az élet au pair bőrbe bújva,  hogy is kell a gyerekre felügyelni, mik a kötelességek, mire figyelj oda stb. – stb., akko rcsalódást kell okoznom neked. Az élet nem merül ki abban, hogy elviszed a host fiad/lányod suliba és onnét hazahozva játszotok délután.

Ismerem ezt az oldalt, láttam sok au pairt, aki beleragadt abba, hogy az élete arról szól, hogy a kisrácot elvinni, hozni, vele játszani és úgy telik el egy vagy esetleg két év az életéből, hogy habár néha kirándulni eljárt, mégsem tud semmit Angliáról. Persze tisztában vagyok azzal, hogy sokan szeretnek egy könyv mellett a szobában elbújva olvasni. Én nem ilyen vagyok, imádok bulizni, haverokkal inni, partikra járni, de legfőképp csajozni. Ezért az életem nem éppen az a sablonos, mindennapos au pair sztori, amikor arról hall az ember, hogy “Jajj, de csodálatos volt Anglia”, vagy “Milyen festői a ködös Albion” és azt se várd tőlem, hogy most megosztom veled a tutit, hogyan játsz a gyerekkel. Amit most leírok, az nem a megoldókulcs a sikeres angliai élethez, de nekem bejött, imádtam.

 

bence1Kent megyében laktam egy Paddock Wood nevű településen. Amikor elindultam Angliába, az járt a fejemben, hogy jellemző, egy faluból elköltözök a világ végére egy faluba… Komoly tervek, mi? De nem akadunk le a részleteken, igaz? Gondoltam, hadd szóljon, hisz számomra a lényeg a nyelvtanulás volt, aztán hidd el nekem, baromi nagyot szólt… még mindig cseng a fülem tőle 😉 Azt hiszed, csak túlzok? Akkor csak olvass tovább, de ne csapjunk a lovak közé egyből.  Gatwick reptéren szívtam először angliai levegőt, nagy vehemenciával indultam el a reptéren begyűjteni a poggyászom, egy vakbélgyulladásos csiga sebességével fel is sikerült pakolni a csomagomat a szalagra, ami nagy nehezen hozzám is került. Nagyon jó, gondoltam, baj már nem lehet, jöhet a vám. Kedves úriember ült a vámon, látszott rajta, hogy a massziv kocsmázás mély nyomokat hagyott az arcán és az utálat és unalom kreatív keveréke ült ki az ábrázatára, de biztos voltam benne, ezt csak szeretetből és segítőkészségből teszi, hisz ha elriadunk a vele való csevegéstől,  akkor előbb érhetjük el az uticélunkat. Én jó nevelást kaptam, szép nagyot köszöntem, miközben átnyújtottam a személyigazolványomat, mire kedves tekintetet vetett rám az eres szemeivel és azt mondta : ”Woddodfsfrfs”, akkor arra gondoltam, hogy a pilóta elvétette az irányt és Angia helyett az Endor bolygóra érkeztünk, már vártam, hogy mikor bukkan fel Chubakka. Ezt az érzést erősítette, hogy a családdal való kommunikációm során is hasonló benyomásaim voltak. Kemény harc következett, míg a fülem megszokta a brit angolt az itthon a csapból is folyó amerikai angol helyett. Ezalatt megvolt a napi rutin, gyerekkel kelni, reggelit adni neki, suliba vinni, elhozni, vele lenni, aztán szabad vagyok. Takarítani heti 1x kellett, mást nem kellett csinálnom. bence2Anyuka heti 1x mosott, csak oda kellett neki adnom a cuccaimat, még ki is teregetett J ezt lájkoltam. J Hamar kerestem magamnak sulit a közelben, ahol tanulhattam angolul, ez volt a West Kent College,  mint kiderült 27 éven aluli EU-s állampolgárok állami támogatást kapnak a tandíjra, ha nappali sulira jelentkeznek, ezt persze nem verték nagydobra, de ha kérdez az ember, akkor még segítenek is kitölteni a formanyomtatványokat. A suli jó, az osztálytársak hamar belevittek az angol mindennapokba, pub, pub, party, házibuli, csajok, pub…  azt hiszem, akkor kezdett az angolom igazán jóvá válni, amikor már járni is alig tudsz, de meg tudod mondani a taxinak ,hova vigyen haza 😀 A suliban szerveztek külföldieknek  heti  1x összejöveteleket, ahol angol családok segítettek a beilleszkedésben, ilyenkor kibérelték a Sturbucks-ot és ott játszottunk, a kávé 50 penny volt, utána  go pub, aztán buli. bence3Így elég hamar, elég nagy létszámú baráti társaság jött össze. Együtt indultunk az angol éjszakába J Az egyik osztálytársam ott dolgozott az egyik partihelyen a VIP részlegen, ezért mindig ingyen mentünk a VIPbe, amikor oda vittünk lányokat, akkor egyből levettük őket a lábukról ;), bár nem mintha nagyon sokat kellene tenni  Angliában egy kapcsolatért, itt kiemelném, hogy az angol lányok nem a legszebbek, de azért itt is találni megfelelő partnert J

 

bence4Ezeken a Sturbucks esteken összebarátkoztam egy angol családdal, akiknél hétvégenként vagy ők vagy én főztem –gulyás, gulyás, gulyás, pörkölt-, rá kellett jönnöm, hogy Angliában hihetetlenül fejlett szinten áll a szeszkultúra… az étel elkészültére már mindenkinek keresztbe álltak a szemei  😉 , tehát a kaja íze már tökmindegy volt, szerencsére, mert a főzőtudományom kimerül a McDrive-nál leadott rendelésben, a gulyást is a Google-nak köszönhetem 😀

 

Eleinte csak hétvégén volt buli, de aztán azon kaptam magam, hogy hétfőtől-vasárnapig bulizunk, minden éjjel, igazából nem volt ezzel baj, hajnal 2 felé sikerült mindig hazaesnem, 7-kor kelés, kisrácot suliba, aztán sprint a vonathoz, ami elvitt a suliba, suli után egyből a kissrácért és olyan 6-ig együtt voltunk, ami TV-nézést jelentett és 6:30-kor már itt is voltak értem és mentünk az éjszakába.  bence5A pubok hihetetlenül jól tudnak kinézni, a sör magyar viszonylathoz mérve drága, 2-4 GBP és ami a hab a tortán, nincs zero tolerancia, ihatsz 1 korsó sört vagy egy rövidet, ha vezetsz. Még a legutolsó pubban is van kidobó, aki a kötekedőket röpíti ki és ellenőrzi a személyidet belépés előtt. Valahogy sikerült az összes bulihely kidobóját megismerni és csatlakoztak a baráti társasághoz, így sosem kellett sorban állni.J Sok házibuli volt, ami azért volt érdekes, mert a baráti társaság elég multikulti volt, angoltól afgánon keresztül indiai, francia, spanyol, brazil…stb. Az afgán srácnál például a földről ettünk.

bence6

Az igazán nagy bulik persze Londonban voltak, London olyan 30 percre volt vonattal és 30 perc alatt a londoni West End-et értem. bence7Onnét nincs messze a Pacha London, ami 2 szinten kínál klubzenét az igazán ütős partira vágyóknak, a beugró 20 GBP fejenként, a ruhatár ruhánként 2 GBP, ami pulcsi, kabát, táska… szóval hamar összejön a 6 GBP. Kicsi tnagyobb séta a Ministry Of Sound, de közvetlenül mellette van egy pub, ahol meg lehet alapozni az éjszakát. A Beugró 15-25 GPB között mozog bulitól függően a Ministry-be, a ruhatár ott is ruhadarabra van megadva, 2 GBP ruhánként és óvatosan szidjátok a helyet, a ruhatáron dolgoznak magyarok is 😀 Ebbe belefutottunk XD

Anglia fantasztikus hely, igazi multikulti, nem véletlen, hogy Londont hívják a világ fővárosának, rengeteg lehetőség nyílik meg az ember előtt, csak a dolgokat a helyükön kell tudni kezelni. Amikor munka van,  akkor munka van, nincs mese, de amikor szabadidő, akkor azt ki kell élvezni és persze érdemes a jövőre is figyelni, mert akkor van értelme az angliai kalandoknak, ha a sulira is odafigyel az ember, ez igazából csak vizsgaidőszak előtt igényel nagyobb odafigyelést és készülést. Életem egyik legpörgősebb és leghasznosabb időszaka volt. Az angol nyelvtudásom összehasonlíthatatlanul jobb lett, azok az élmények, amik ott érik az embert, azok nem deffiniálhatók egy olyan ember számára, aki nem élt ott, nem tapasztalta meg.

 

Isten óvja a Királynőt!