Dóri kutyasitter

Dori_kutyasitterSziasztok au-pair jelöltek!

Dóri vagyok, 2010. október 2-án érkeztem Angliába.
Nagyon régóta érlelődött bennem egy döntés, hogy ki kell mennem és mint a mesékben szerencsét kell próbálnom. Az is motivált, hogy a főiskolám befejezéséhez szükségem van egy nyelvvizsgára, amit otthon nem tudtam megszerezni. Végül 2010 nyarán eldöntöttem: belevágok.

Folyamatosan küldték nekem a családokat és én válogattam. Szerintem ez az egyik legfontosabb a családkeresésnél, hogy ne kapkodd el, hanem jól informáld le a családot és hallgass a megérzéseidre. Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam egy olyan család akart au-pairjüknek, ahol kb. velem egy korú gyerekek vannak. A család pedig úgy keresett au-pair, hogy a két kutyájuk mellé 🙂 Tudom elég furán hangzik:) E-mailen beszélgettünk egymással az anyukával és megbeszéltünk egy telefonos beszélgetést. Bevallom mikor az interjúra került sor rettentően féltem, tudni illik nem nagyon beszéltem angolul. Egy kis jegyzetet is készítettem magamnak, nehogy nagyon ciki legyen. De minden nagyon jól alakult és a család akart engem.

Utazásom előtti napokban alig tudtam aludni az izgatottságtól. 🙂 S zért is izgultam még, mert azelőtt soha sem ültem repülőn. Mikor leszálltam a férj(Martin) várt egy kis táblácskával a kezében, amin a nevem szerepelt(persze hibásan :D). Az egész család; Alison( az anyuka), Martin, a lányuk Louise(17) és a fiúk Alistair(21) is mind nagyon kedvesek voltak velem már a kezdetektől.

Rögtön az első héten iszonyú beteg lettem. Aggódtam amiatt, hogy már az első héten nem tudok dolgozni és hogy emiatt elküldenek. De nem így volt. Nagyon figyelmesek, gondoskodóak és megértőek voltak velem. Martin orvos volt valamikor, úgyhogy megvizsgált és adott gyógyszert. Pár nap alatt kihevertem a vírust és kezdhettem dolgozni végre. A gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt nagyon jó kapcsolatot sikerült teremtenem. Bíznak bennem és sok személyes problémájukat is megosztják velem és ez visszafelé is működik. 9 hónapja vagyok már itt és igazán úgy érzem magam mintha a család tagja lennék. Sőt erre még egy lapáttal az is rásegít, hogy néha úgy emlegetnek, hogy a ‘second daughter’ 🙂 Az én kis ‘second’ családomnak amúgy nagyon jó a humora. Ha valamit rosszul mondok abból viccet csinálnak és percekig csak nevetünk. Egyébként döbbenetesen sokat fejlődött az angolom most így az utolsó 3-4 hónapban. Nagyon büszke vagyok magamra és annyira, hihetetlenül jó érzés!:) A családot próbálom magyar szavakra tanítani már elég régóta. Mondhatom a „Jó étvágyat!” már nagyon jól megy nekik. Sőt maguktól mondják már vacsoránál! 🙂 Louise még azt is tudja mondani magyarul, hogy „ Apa, anya ez finom” 🙂

Nyelviskolába járok mióta megjöttem és sokat segít a nyelvtanulásban. Én ajánlom mindenkinek. Épp ma szóbeli vizsgáztam és szerintem jól sikerült. Ősztől a család az itteni egyetem intenzív nyelvi kurzusára irat be. Alig várom! Biztos nagyon jó lesz. Új környezet, új emberek…

Mostanában egyre sűrűbben járok el szórakozni. Az osztálytársaimmal szoktam és néha meglátogatom a barátnőmet, aki Londonba au-pair. De amikor Alistair haza jön az egyetemről vele is és a barátaival is szoktunk szórakozni. Amúgy nagyon jó egy másik országban veled egyidős fiatalokkal megismerkedni, mindenféléről beszélgetni és bulizni velük. Szórakozva használod és fejleszted az angolod. Van ennél jobb?:)

Persze voltak iszonyúan nehéz napok is, amikor magányos voltam és nagyon hiányzott a családom, és az otthoni barátaim. De ez csak úgy az első néhány hónapban volt, szépen lassan hozzászokik az ember és megszereti. Én már nagyon, nagyon jól érzem magam itt. Úgy gondolom, hogy nagyon jól döntöttem, hogy kihasználtam ezt a lehetőséget, hogy mertem belevágni, mert sokkal többnek érzem magam tőle és mert élvezem. Most már azon a szinten vagyok, hogy talán a jövőmet is inkább itt képzelem el, mint otthon…

Remélem tartalmas volt a beszámolóm és sok bizonytalan embernek segítettem azzal, hogy megírtam. Egyébként a kutyasitteres dologhoz hozzá fűzném, hogy már macska-sitter is vagyok. Sőt mi több! Mától már tengerimalac-sitter is… 🙂