Réka – Németország

RekaA városka, Neufahrn, Münchentől kb. 20-25 km-re található. Nagyon hangulatos, nyugodt környék szép kertekkel és házakkal.

Hét óra kocsikázás után megérkeztünk végre a családhoz. Az apuka épp a kertben tett-vett valamit, amint meglátott minket, felegyenesedett és az autónkhoz sietett, mosolyogva, nagy örömmel köszöntött (nem tudom, mitől féltem korábban…).

Az anyuka is kilépett a házból, kedvességgel és mosollyal az arcán jött felénk (itt már egy jó nagy kő leesett a szívemről: minden bizonnyal nem kannibálok és nem fogna megenni). A nagyobbik gyerkőc az egyik barátjával játszott éppen, jöttek ők is üdvözölni, majd a kisebbik fiúcska is odafutott hozzánk. Megtörtént a bemutatkozás, majd segítettek bevinni a házba a cuccaimat, na meg a nyulamat, nagyon tetszett nekik. J

A beszélgetés még nem nagyon ment, naná, hogy pont ilyenkor nem jut az ember eszébe az a néhány szó, amit esetleg tud, és ha eszébe is jut, a nagy sietségben nem jól ejti ki és még a szórendet is összekavarja egy olyan átlagos mondatban, hogy „ Heute ist das Wetter sehr schön.”. Szerencsére a szülők tudtak angolul, nekem egy kicsit az is ment, úgyhogy, ha valamit nem tudtam németül, mondtam angolul. Így elég érdekes félig német, félig angol mondatokat alkottam. De semmi vész! Megértettük egymást!

Az első néhány napon nagyon oda kellett figyelnem, hogy megértsem, amit mondanak. Gyorsan beszéltek, és még a kiejtés miatt sem értettem minden szót. Természetesen elismételték lassabban is, ha nem értettem valamit.  Eléggé fárasztó volt így az első hét, nem kellett altató, hogy elaludjak.

A szülők nagyon kedvesek és segítőkészek, a gyerekek sem a világ legrosszabb gyerkőcei, de azért figyelni kell rájuk. Készítetünk már együtt sütiket, palacsintát, waffelt. Voltunk kirándulni, túrázni, sétálni, vásárolni. Ők már elég nagyok (9 és 10 éves fiúk), így már legtöbbször el tudják foglalni magukat valamivel.

Megismerkedtem más Au pair-ekkel is, magyarokkal is és a világ szinte minden tájáról érkezett fiatalokkal. Tudunk szervezni közös programokat, kirándulásokat.

Telnek a napok, a hetek és már azt veszem észre, hogy lassan két hónapja itt vagyok, a beszélgetések megértéséhez már nem kell akkora figyelem és fülelés. Már én is sokkal bátrabban meg merek szólalni, egyre kevesebbszer kell angol szavakat használnom, de még van mit tanulni. J