Kedves Anett!
Egy hete már, hogy itt vagyok, de képtelen vagyok megszokni bizonyos dolgokat. Érdekes látni,hogy különböző embereknek különböző helyekről mennyire mások a szokásaik. Talán csak a szekrénybe beverni a fejem, az ami pont úgy fájt, mint Magyarországon:) A levelem egy kissé biztos kusza, de azért talán érthető. A család 5 főből áll:az anyuka(Eva) és apuka(Alex). Három gyerekük van, a legidősebb Anna, egy fiú:Tim és a kicsi Marlene.
Győrtől Salzburgig utaztam vonattal, oda pedig bejöttek értem kocsival. Örültem, mert elvileg 6 percem lett volna átszállni ott, ráadásul vonatról buszra és nem ismer(t)em a várost. (Még most sem) Így első este, mikor megérkeztünk,mindenki nagyon kedves volt. A gyerekek takarították a szobámat és kiírták az ajtóra a nevem. Még nem volt semmi furcsa. Aztán egyre inkább.
Szerdán-az első hivatalos munkanapomon- reggel elkísértem Annát az iskolába, ott bemutatott, mint az új au-pairt a tanároknak. Az egyikkel picit beszélgettem és aztán mondta, hogy úgyis erre jön, elhoz kocsival. Visszaértem és akkorra már a két kicsi(ők még mindketten ovisok) is felkeltek. Itt az ovi később kezdődik, mint az iskola, 9-ig bármikor ráérnek menni. Az anyukával együtt elkísértem a gyerekeket az oviba is aztán Eva megmutatta nekem a várost. Elmentünk vásárolni. Először a bioboltba,majd egy rendes vegyesboltban. Előbbiről annyit: ők csak Bio-cuccokat esznek, és habár azt mondták, hogy ők nem vegák (én nem eszem húst), ennek ellenére nem ad a gyerekeinek meg a férjnek húst meg csak teljes kiőrlésű cuccokat és hasonlók. Utóbbival még nem is lenne baj, ha a kenyérnek nem lett volna nyers a közepe:D Ami a német bio uborkát és paradicsomot illeti, hát az EHEC-botrány óta ódzkodom, ezektől, meg az összes biozöldségtől.
A joghurt és tejtermékek meg még a tej is szintén mind bio és nagyon zsírosak. Legalábbis nekem, aki az 1.5%os tejhez szokott, a 3,8-as az durva:D A
rendes boltban amúgy alig vannak külföldről behozott termékek. Talán csak a Nestlé és pár Danone cucc, ami ismerős volt, szinte minden más Németország különböző pontjairól való. A hulladékot szelektíven gyűjtik. Ez amúgy tetszik, legalábbis elméletben, de mivel otthon nem így csináljuk, néha elfeledkezem magamról és beledobtam az almacsutkát a műanyagos kukába. Ami engem nagyon meglepett, hogy az udvar és a háznak egyik-másik része kifejezetten rendetlen, nem igen takarítanak. Ettől függetlenül az én szobámat nagyon szépre megcsinálták.
A gyerekekről: Mégis van előnye, ha többen vannak, jobb esetben elvannak egymással. A legidősebb (Anna) nagyon rendes és szófogadó-általában:D A középső (Tim) már kevésbé. Meg sem hallja, ha szólok neki és mindent összefogdos, hiába koszos, vagy saras, vagy bármilyen undi is…. A kicsi (Marlene/Leni)..hát vele a legnehezebb. Még nem ismer és néha úgy érzem, mintha utálna. Mivel nagyon kicsi még, nehezebben ért meg dolgokat és szokja meg az embereket. És folyton az anyját szólongatja. Nem érti meg, hogy én nem helyettesíteni akarom az édesanyját, csak segíteni neki. Ha jó
kedvében van, akkor amúgy meg kell zabálni. Ő is mindent megzabálna, folyton eszik:D A csokis kekszet persze úgy, hogy a csokit leeszi, a kekszet meghagyja. És nagyon kíváncsi is. Szereti végignézni a cuccaimat, akár a táskámban, akár a szekrényben, akár a fürdőszobában. Mindenhol. A napszemüvegem különösen bejött neki:D Mondjuk az időjárás errefelé hagy némi kívánnivalót maga után, folyton esik és hidegebb is van a hegyek miatt, mint nálunk otthon.
A család vett egy régi házat (600 éves!) és annak a felújításán dolgoznak, oda akarnak majd átköltözni. Mivel az építkezésen mindenki dolgozik, ott én vagyok a gyerekekkel és én vigyázok rájuk. Főleg Timre és Lenire, Anna már nagyobb, és hatalmas segítség nekem is és az anyukának is. Szombaton (9-én) a családdal együtt elmentem a barátaikhoz, meghívtak grillezni így megismerhettem őket is. A hegyekben laknak egy villában, baromi szép ott minden és nagyon rendesek voltak. Kedvesek, szimpatikusak és ráadásul a feleség tudta, hogy nem eszem húst és külön csinált nekem cukkinit. A férj édesanyja pedig Magyarországon élt, elég sokat beszélgettünk róla -persze mindezt németül- és mondta, hogy ők is voltak már ott és tetszett nekik. Vasárnaponként mindig kirándul valahová a család, ezúttal a Königssee-nél voltunk, de nem ott, ahol a turistabuszok megállnak, hanem annál fentebb és sziklákon kellett ugrabugrálni meg mászni. Na az egy kicsit betett nekem, nem vagyok az a sportos-edzett fajta meg úszni sem tudok sajnos. Ráadásul mindenki túrabakancsban volt, nekem pedig nem volt /nincs olyanom, így a kis converse tornacsukámban mentem, amit pedig ugye nem sziklamászáshoz találtak ki és mikor még vizes is lett, nagyon csúszott. Sok dolog van a fejemben, amit elújságolnék, még,apróságokat. De majd legközelebb:) Pár képet mellékelek, hátha érdekel /a minőség nem túl jó, mert telefonos, de csak ez van/ 🙂
Üdvözlettel:
Zita
{phocagallery view=category|categoryid=46|float=left|displayname=0}