Szia Anett!
Ez már a harmadik hetem itt Hollandiában. És egyszerűen imádom!:) Sikerült nagyon gyorsan megszoknom a napi rutint és imádják amit főzök. Azt mondják, hogy eddig én főzök a legjobban, pedig amióta itt vagyok azóta főzök rendszeresen, de legalább megtanulok főzni! 🙂 Ez egy jó nagy pozitívum és sok hasznát fogom venni még az életben.
Szóval az első héten már találkoztam helyiekkel, mert a régi au pairjük búcsúbulijára elvittek engem is, azóta már néha velük is találkozom hétvégente. Nagyon kedvesek és befogadóak a hollandok, nekem nagyon szimpatikusak, köszönnek az utcán, az iskolánál, a boltban.:)
Meg időközben megismerkedtem pár magyar au pair lánnyal is a közelben. Most hétvégén tervezzük, hogy találkozunk és elnézünk a városba. Valamint a legjobb, hogy minden hétvégén tudok találkozni a barátommal, 30 percre van innen vonattal, szóval nagyon nagyon közel van és hihetetlen boldog vagyok!
Az angollal se volt semmi gond, az első egy két napban kicsit lefárasztott, hogy angolul kellett gondolkodnom meg átállni, de most már sokkal könnyebb, már nem fordítgatok úgy mint az elején, persze van sok hibám még, de sokkal könnyebben megszólalok angolul, mint otthon. Nagyon nagy szerencsém is van a családdal, mert a lányok anyukája amerikai volt, így a lányok jól beszélnek angolul és mindent megértenek, mivel az anyjukkal angolul beszéltek. Valamint itt szinte mindenki beszél angolul. Ha megkérdezek valamit egy embertől az utcán, hogy ez meg az merre van szívesen segítenek és angolul válaszolnak.:)
A munkáról annyit tudok mesélni, hogy nem nagyon megerőltető. Reggel felkeltem a lányokat elmennek a suliba, ebédkor visszajönnek esznek aztán visszamennek a suliba, délután vacsorára főzök nekik aztán este amikor alvás idő van felmegyek velük az emeletre, hogy tényleg menjenek az ágyukba. Hetente kétszer jön takarítónő, olyankor segítek neki is, de mivel ketten csináljuk nagyon hamar végzünk és ő is szokott segíteni, hogy mit főzzek a lányoknak, mit szeretnek.
Szóval nagyon nagyon nagyon köszönöm a segítséget és ezt a gyors kijutást is, nagyon szerencsésnek mondhatom magam ezzel a családdal. Persze néha itt is vannak problémák, mert nevelni kell a két kisebb lányt és néha nem hallgatnak rám, de mindezek ellenére imádom őket és ők is engem.:)
Ohh és majd elfelejtettem, nagyon furcsa meg is lepődtem magamon, hogy szinte egyáltalán nem érzek honvágyat, nagyon otthon érzem magam itt!:)
Puszi,
Viki