Kedves Anett!
Először is szeretném megköszönni Neked, hogy sikerült visszajönnöm Belgiumba. A helyeztem talán egy kicsit különbözik a többi, au-piar-étől mert 3 évvel ezelőtt már laktam itt és az óta visszavágytam.
Viszont hogy pontosan „hova is jövök” – a többiekhez hasonlóan- nem tudtam előre.
Az elején egy kicsit tartottam tőle hogy egy „csonka” családba kerülök, ahol egy apuka neveli két tinédzser lányát, de a kezdeti aggodalmam pár nap alatt el is múlt. Jól kijövök a lányokkal, főleg a nagyobbikkal, aki most 16 éves. A kisebbik (14) nem annyira kommunikatív, de vele is megtalálom a közös hangot. Akár csak a család többi tagjával ez alatt az apukát és a barátnőjét értem. Sőt nem olyan rég volt lehetőségem találkozni a lányok anyukájával is.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért kell ilyen nagy lányok mellé au-pair. Ezt én sem értettem az elején, de most már látom, hogy kell valaki, aki segít nekik, mert az apuka egy maga nem tudná hozni-vinni a lányokat iskolába, edzésre és meleg vacsorával várni őket. A feladataim közé tartozik még a reggeli kikészítése, az állatok etetése és minimális házi munka (mosogatógépet ki-bepakolni, rendbe tartani a konyát, kimosni a ruhákat, bevásárolni). Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert hetente 2-szer jön takarítónő, aki minden mást megcsinál a házban.
Házról röviden annyit hogy hatalmas, nekem van egy külön szintem két hálószobával, konyhával fürdővel és egy kisebb nappali van. Valamint azt is megengedte a család, hogy a házban lévő kényelemet es szórakoztatást szolgáló eszközt használhatom (medence, szauna, kardio gépek, mozizáshoz projektor és kivetítő). Ahhoz hogy a lányok tudjam hozni-vinni kaptam egy kocsit is, amit már a megérkezésem napján már át is adtak. Az autót saját célra is használhatom bármikor, csak annyit kért az apuka hogy ne lépjem át az országhatárt viszont országon belül bárhova mehetek vele – természetesen előtte szólok, ha hosszabb távra tervezek menni (erre eddig nem volt példa). J
Az apuka barátnője nagyon segítőkész, ő mutatta meg az első nap hogy a háztartási gépek működését, leírta a feladatimat és segített a nyelviskola intézésében. Ha minden jól megy, akkor november 12-én kezdem el a kurzust. Kicsit várnom kell/kellett, mert október közepén érkeztem és nem tudtam volna becsatlakozni.
Egy szó, mint száz nagyon jól érzem itt magam, életem legjobb döntése volt, hogy így 27 évesen is belevágtam és tudom, amint elkezdődik az iskola és lesznek a környéken is barátaim, még jobb lesz. (Igaz vannak barátaim, akik Antwerpenben laknak és már meg is látogattam őket egyik hétvégén)
Azt nem mondom, hogy néha (de tényleg csak nagyon ritkán) nem érzem magányosnak magam, mert 7éve vagyok együtt a párommal (ebből 4évet együtt is laktunk) és esténként bizony hiányzik, hogy nem mellette alszom el, de ennek ellenére hiszem és tudom, hogy jó döntést hoztam, ami előrébb fog vinni az életben. Ezzel együtt mindenkit arra bíztatok, hogy merjen belevágni új dolgokba veszíteni főleg olyanban, amivel csak, nyerhet.
Kitty Belgiumból
( képek egyelőre nem készültek de ha lesz küldök)