Szia!
Holnap lesz egy hete, hogy sikeresen kijöttem Trofaiach-ba. Az első este még furcsa volt itt lenni, főleg, hogy a szoba kétszer akkora, mint otthon, teszem hozzá én sem egárlyukban élek. Nagy örömmel fogadott az apa a látogatás után. A gyerekeknek kellett megint egy kis idő, mire feloldódtak ismét, de akkor a kislány a nyakamba ugrott 🙂
A másnapom kipakolással telt. Mivel suliban vannak fél 5-ig, illetve az apuka is körülbelül addig dolgozik, így teljesen szabad volt az első teljes napom. Csütörtökön kezdtem a németkurzust. Mivel már tanultam németet, nem annyira nehéz, de érdekes így tanulni, hogy németül tartják. 
Lett volna lehetőségem arra is, hogy angolul tanítsanak, de szerintem ezzel jobban jár az ember, ha már itt él kint. Szintén csütörtökön a családnak el kellett utazni Németországba, temetésre sajnos, úgyhogy egyedül maradtam vasárnap estig. Rögtön az elején nem volt túl könnyű nekem, de indulás előtt még be lettem mutatva a szomszédunknak, úgyhogy ők gondoskodtak arról, hogy ne érezzem magam egyedül. Van két lányuk, ugyan 14-16 évesek, de velük tudtam picit beszélgetni, valamint a szomszéd apuka adott nagyon sok információt a környékről, sőt szombaton körbe is autóztuk! Természetesen angolul beszélgettünk, mivel az könnyebben megy még, de egyre több mindent értek már meg németül is, amint beszélgetnek körülöttem! 
Trofaiach pici városka, de minden van itt, amire az embernek szüksége lehet. Ha mégse, akkor körülbelül negyedóra alatt bent vagyunk Leobenben, a nagyobb városban, ott aztán tényleg mindent megkap az ember. Különben odajárok németre is. Képzeld el, annyira szerencsés vagyok, hogy az alig 8000 lakos között van 2 magyar fiatal is! Összeismerkedtem velük a sportközpontban, illetve a szombati kézimeccsen. Úgyhogy annyira már nem vagyok egyedül 🙂
Mivel még csak tegnap este értek haza, és gyakorlatilag 1 estét voltam a gyerekekkel, nincs nagyon más mesélnivalóm. Bár azon az egy estén a gyerekkel lefekvéséig játszottunk 🙂
Ha majd összeszokunk rendesen, illetve lesznek történések, akkor írok egy hosszabb levelet is. Most csak rövidke információval tudtam szolgálni. Sajnos képeim sincsenek még, de később küldök azt is.
Laura