Laura – Ausztria (2)

LAuraSzia Anett!

Lassan két hónapja lesz, hogy kint vagyok, bár jelenleg még itthon tartózkodom. A család is elutazott az ünnepekre és csak a hétvégén mennek haza, úgyhogy 3 hetem volt itthon, aminek mindjárt vége is lesz. Ma van a szülinapom, így még délelőtt fel is hívott az apuka, hogy felköszöntsön, bár amikor a felvettem csak annyit szólt bele, hogy egy pillanat.. Képzeld el a gyerekek elénekelték nekem angolul és németül is a boldog szülinapot! 🙂 Azt hiszem ennél jobb ajándékot még sosem kaptam :))

Természetesen az apuka is mondta utána, hogy boldog születésnapot kíván, illetve hogy várják már, hogy visszamenjek. Karácsonykor is volt hasonlü hívásom, ugyan éneklés nélkül. Hiányoznak is már a csöpségek, de nemsokára…

DSCN0067Mielőtt eljöttem haza, utolsó este elmentünk Grazba a karácsonyi vásárba körülnézni meg sétáltunk egyet a városban is. Ezenkívül még egyszer korábban voltunk kirándulni a hegyekben valami mocsaras vidéken, ami szintén nagyon szép volt.

Még az elején túl voltam a gyerekkel való hármasban töltött időn, ami olyan formában valósult meg, hogy szerdától következő szerdáig kétszer 3 nap, tehát csak a hétvégén volt itthon az apuka. Úgy érzem jól sikerült, és nem is volt rá panasz. Mindent sikerült időben elintéznem, bár az ébresztésük nagyon nem volt egyszerű először félórába telt (még szerencse, hogy számoltam ezzel a lehetőséggel, így korábban keltem) majd a 6.nap már csak 10 perc volt. Továbbá a fürdés nem volt egyszerű a kisfiúval… a kislány még ki sem mondtam, hogy menjenek már engedte a vizet és pancsolt, de a ksifiú minden nap elmondta, hogy nem, majd holnap.. Kergettem őt a házban is emiatt, de csak én győzedelmeskedtem. 😀 Mivel ők délutánig iskolában vannak, így a házijukat is megcsinálják ott, én mondjuk ettől függetlenül gyakoroltattam velük a számokat írni, illetve a fiúval olvasni, mert nem megy nekik jól ez a dolog, ennek az apuka nagyon örült. 🙂 Ebben a hat napban a vezetés volt a legstresszesebb. Ismeretlen utak, kanyargósak is, emelkedők, lejtők.. Teletankolva kaptam meg az autót és egy olyan hozzáfűzéssel, hogy nyugodtan autókázzak a környéken, hogy megismerjem, továbbá hogy megszokjam az autót is. A legfurcsább az volt benne, hogy belül nagynak érzi az ember, mert egyterű is meg nagyobb is, mint a normál autók, közben a hossza alig tér el, úgyhogy főként emiatt az első nap délelőtt körbejártam mindent, gyakoroltam az elindulást meg parkolást, hogy megszokjam, hogy csak én érzem nagynak, de nem az. Tisztára mint 3 éve, amikor elkezdtem vezetni tanulni.

WP 000192Ezt leszámítva különleges dolog nem történt. Telnek a napok, egyre jobban megy a német, lassan a következő szintű csoportba mehetek. Megszoktam már a környéket is, sokat sétálok, amikor éppen ráérek, részben mert szép a táj, részben, hogy mozogjak, meg, hogy ne unatkozzak. Most másodszori nekifutásra úgyérzem nehezebben válok el az itthoni dolgoktól, mert már tudom mi az, ami hiányzik kint. A legnagyobb gondom még mindig azzal van, hogy hiányzik egy kis társaság, mert mégiscsak egyedül vagyok ott szinte egésznap. De tény, hogy nem elviselhetetlen. 🙂

Csatoltam pár képet is:)

Remélem jól teltek az ünnepek! Utólag is Boldog új évet kívánok! 🙂

Puszi: L.

{phocagallery view=category|categoryid=65|float=left|displayname=0}