Szia!
Gondoltam, régen írtam már, ezért adok magamról egy kis életjelet! 
Még mindig itt vagyok Ausztriába, a gyönyörű Obertrum am See-nél.
A helyzetem változatlan. A család még mindig nagyon kedves és figyelmes velem. Mikor karácsonykor hazautaztam, fizették a jegyemet. Ez volt tőlük az én Karácsonyi ajándékom! Én megleptem őket aztán egy jó kis Tokaji borral, Egri bikavérrel – ugyan is nagyon szeretik a finom borokat – továbbá anyukámék küldtek nekik narancsos marcipánkrémet és marcipános csokoládét – mivel a marcipánt is nagyon szeretik. Én pedig megvettem karácsonyra a Maxnak a Jégkorszak 4 filmet és egy robotos Lego játékot – mivel ő meg a Lego-ért van oda.
Nagyon sokat Lego-zunk, rajzolunk, kalózosat játszunk vagy épp rendőröset. Már teljesen összecsiszolódtunk a családdal. Meg van a rutin. Hétvégén anyuka kimos, én kiteregetek – de egyébként a hétvégéim szabadok. Hétfőn kivasalok, mivel a kisfiú ruháit nemigazán kell vasalni, ezért inkább a szülők ingeit és vasalást igénylő felsőiket vasalom ki. Leszedem a flegorit, elpakolok. A héten egyik délelőtt kitakarítom a házat – porszívózás, felmosás, porttörlés, fürdőszoba, konyha.
Összességében nem sok munka, hiszen otthon is kitakarít az ember, a kisfiúval pedig 3-tól este 6-7-ig vagyunk együtt. De előfordul, hogy délután később megyek érte, mivel napközis, jól elvan ott. Esetleg áthívunk magunkhoz valakit a barátai közül, vagy ő szalad át a barátjához. Reggel én keltem, reggeli, fogmosás, kicsi játszás, aztán elindítom az iskolába. Amíg sötét volt, addig kísérgetnem kellett, de már fél 7-kor világos van, úgy hogy elengedik már egyedül iskolába. 
Március végén fogok hazautazni két hétre. Augusztusban három hetes szünet lesz a napköziben, és a család akkor szeretne nyaralni menni. Felajánlották, hogy ha szeretnék, mehetek velük. Nos, örültem, de ebbe belevegyült az is, hogy akkor nem fogok tudni hazamenni nyáron, így több mint fél évig nem tudnék hazautazni a családhoz, barátokhoz. Az anyuka viszont megnyugtatott, hogy nem teljes 3 hétre utaznánk el külföldre nyaralni, így ha nem is olyan sokat, de haza tudok majd menni! Úgy hogy minden szuperül alakult!
A kisfiú nagyon ingerült tud lenni, könnyen kijön a sodrából. Ezt néha nehéz kezelni, de nem lehetetlen! Az is sokat segít, hogy a szülők is mellém állnak, ha valami gond van. Bármit megbeszélhetek velük. Tényleg befogadtak a családjukba, családtagként is kezelnek! Ha megyek a gyerekért, van hogy odarohan hozzám és átölel, útközben is megölel, megpuszil. Nagyon kis gyagya tud lenni, hihetetlenül hiperaktív és imád bohóckodni! 
Ha lehet, hétvégente szoktunk menni erre arra. Voltunk termál fürdőben, élményparkban, farsangi sulis buliban, jégkorizni. Egyik hétvégén voltunk a hegyekben síelni az anyuka barátnőjével és kisfiával. Az anyuka fizetett mindent, és mivel én még soha nem síeltem, így automatikusan fizetett nekem egy külön oktatót, aki két órán át, csak velem foglalkozott és megtanította a dolgokat!
Az élményeimről vezetek egy blogot, ahova rakok fel képeket is. Ez egyfajta napló a számomra, hogy az itt eltöltött évem dokumentálva legyen, ha majd szeretnék, nosztalgiázhassak.
A cím: http://mjaupair.blogspot.co.at/