Erzsi Bécsből – “Mi is történt július óta…”

Erzsi-Becsbol-DSC 0115Kedves Anett!

Lassan az “utolsó” etap-ba beleérve gondoltam összegzem kicsit az itteni tapasztalataimat, mi is történt velem július óta…

Szóval amikor idekerültem 2 kisgyerekkel indítottam (a kicsi akkor 5 hónapos, míg a nagyobbik 2 hét híján 2 éves volt), akik mára már nem is olyan kicsik: hihetetlen, hogy a megérkezésemkor még csak a földön fekvő kisbabából járó – olykor rohanó- és beszélni tanuló kisgyerek lett, míg a nagyobbik egyre csak cserfesedik, na meg hozza a dackorszak minden velejáróját, de azért tartjuk a frontot. A szülőkkel is nagyon jó a kapcsolatom, sosem volt probléma, vagy nézeteltérés, ha bármire szükségem van, egyből segítenek, szóval tényleg jó helyre kerültem. Feltétel nélkül megbíznak bennem, nincsenek szabályok, ha a gyerekek velem vannak, akkor én vagyok a “főnök” és ezt a gyerekek is elfogadják.

Erzsi-Becsbol-625662 429353560439482 401546583 nA nyelvtanfolyamot szeptemberben a DeutschAkademie-nél végeztem egy intenzív kurzus keretében, ami heti 4 alkalommal 3 óra volt, összesen 4 héten keresztül. Nekem csak jó tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban, a tanárok jó fejek, kiscsoportos foglalkozások vannak, én csak ajánlani tudom. Ami a nyelvi készséget illeti sokat fejlődtem, ebben nagy szerepe van a családnak, főként az anyukának, mert nagyon sokat beszélgetünk és nem csak arról, hogy éppen mit csináltunk ma a gyerekekkel. Néha ugyan még elbizonytalanodok, ha egy dialektben beszélő emberrel találkozok, de kezdem azt is -ha nem is mindent – megérteni. A magyar vonatkozásokat nem igazán keresem, az aupair ismerőseim is Dél-Amerikából és Európa más országaiból vannak, szerintem sokkal érdekesebb, hiszen más kultúrákat is megismerek általuk és nyelvgyakorlás céljából sem utolsó szempont.

Erzsi-Becsbol-ebredes utanHonvágyam továbbra sincsen és ez szerintem már nem is fog változni. Persze van, ami hiányzik otthonról, de ez is hozzá tartozik az élethez és van, amit nem lehet magaddal vinni… Általában 2 havonta járok haza, ez talán kissé eloszlatja azt a tévhitet, hogy Bécs csak egy köpésre van, ahonnan csak úgy haza lehet hétvégente ruccanni. Nekem oda vissza 10 óra +várakozás az út, szóval nem érné meg, másfelől pedig úgy vagyok ezzel, hogy ezt én választottam, az én döntésem volt, hogy kijöjjek, így az utazásra fordított időt inkább a családdal töltöm, találkozok az ismerőseimmel, olvasok vagy éppen felfedezem a város és a természet szépségeit. A legújabb szabadidős elfoglaltság pedig egy külön háztartás vezetése, ugyanis kb. egy hónapja összeköltöztem a barátommal. A szülők nem csináltak ebből problémát, valamilyen szinten nekik is segítség volt, mert az utóbbi időben az egyik gyerek mindig náluk aludt, így pedig ők nem tudtak aludni rendesen, szóval azóta jobban alszik mindenki. Igyekszek azért így is annyit velük lenni, mint korábban, reggel 8 körül érkezem és vacsora, lefekvés után megyek haza. Szerencsére a mi lakásunk sincsen messze, 5-10 perc séta, az egyedüli hátránya, hogy korábban kell felkelnem és már teljes pompában kell elindulnom. És ha már hátrány, akkor megosztanám azt a pár dolgot, amit nehézségként, negatívumként éltem meg:

  • Idegőrlő nehézségek árán jutottam csak előfizetéses telefonhoz, mivel nem vagyok már diák, de a hivatalos munkavállalók közé sem tartozom, így 3 hétig tartó rohangálás és papírgyűjtést követően tudtam csak megvenni a telefont
  • Hiába vagyok egy fővárosban, ahol minden adott, télen elég nehéz volt a délutánokat úgy megszervezni a gyerekeknek, hogy ne legyen unalmas, mivel a legtöbb program 3-5 éves kortól volt
  • A karácsony előtti időszak roppant idegesítő, milliónyi turista, az egyébként jól működő és pontos tömegközlekedés felborul, mindenhol  tumultus van
  • A karácsonyi 2 hetes otthonlét után nehéz volt visszarázódni, főleg a nyelvvel kapcsolatban, egyszerűen nem tudtam magam kifejezni, vagy értelmesen összerakni pár mondatot, az anyuka meg is jegyezte, hogy többet nem mehetek haza ilyen hosszú időre

Erzsi-Becsbol-DSC 9453Munka szempontjából heti 25-35 óra között mozgok, ez attól is függ, hogy az anyuka mikor dolgozik, és hogy éppen melyik szülő utazott el és hány napra. Az évkezdés húzósabb volt, mert hol egyikük, hol másikuk utazott el napokra, így mindig a toppon voltam még akkor is, ha azt mondták, hogy elég később jönnöm… Mivel tudom, hogy egyedül mennyivel nehezebb, főleg, ha a hisztisebb lábukkal keltek fel a gyerekek, így jobbnak láttam, ha ott vagyok mindig. A szülők ezért nagyon hálásak és megbecsülnek, a karácsonyi vacsorán is elmondták, hogy ha én nem lennék, akkor már egy párszor meghaltak volna. Nem alkalmazottként, hanem családtagként tekintenek rám, ezt az is bizonyítja, hogy decemberben egy hétvége erejéig rám bízták a gyerekeket, amíg ők elutaztak, ez pedig elég nagy felelősség azért. Szerencsére minden jól alakult, a gyerekek is jól bírták és én is túléltem. Nem mondom, hogy mindig egyszerű, van, hogy birka türelemmel kell kezelnem a hisztikitöréseket, mégis az ittlétemet ezekkel a szösszenetekkel is pozitívan látom és örülök, hogy egy ilyen rendes, segítőkész családot kaptam.

Lassan megkezdődik az igazi tavasz és a jó idő, ami egyben azt is jelenti, hogy a kicsi elkezdi bölcsis éveit, ezáltal az én “napirendem” is megváltozik, emellett pedig belevágok az itteni munkakeresésbe… de ez már egy következő beszámoló története

Szép hétvégét Neked, üdvözlettel:

Erzsi Bécsből

{gallery}stories/akikre/Erzsi_Becsbol_2{/gallery}