Szia, Anett!
Végre sikerült időt találnom, hogy írjak, két hónap hollandiai tartózkodás után. Mivel már éltem egy fél évet Hollandiában, nagyon szuper érzés volt visszajönni, habár teljesen más is. A kultúrsokk már az első hét után beütött, és az első hónapban újra meg újra előjött, hol a más ételek miatt, hol amiatt, hogy nem értettem meg a gyerekeket. Pedig azt hittem, hogy fél év alatt megszoktam a holland zizzentségeket, de velük együtt élve rájöttem, hogy kicsit el voltam tájolva.
Itt, Hillegomban négy csemetére vigyázok, két nagy kutyával egy hatalmas házban élünk, szinte a tulipánföldek szomszédságában, és a tengerpart is csak fél órára van biciklivel. Saját lakrészem van, külön fürdővel, nappalival, hálóval és külön bejárattal, szóval a munka után nyugodtan tudok pihenni, és én se zavarom őket.
Egy átlagos napom reggel fél nyolckor kezdődik, a gyerekeknek én készítem össze az ebédet, amit bent a suliban esznek meg. Aztán fél kilencre visszük mind a négyet az iskolába, integetés az udvarról, majd haza. Egy laza kutyasétáltatás után rendbe teszem a konyhát, a gyerekek szobáját, felporszívózok (itt nem szokás levenni a cipőt a házban, a kutyákat beengedik a lakásba, mindig rettenetesen sok a homok), elintézem a mosást ésatöbbi. Az anyuka beteg, rengeteget kell pihennie, apuka pedig egy éve lelépett, szóval van dolgom bőven egy elvált anya mellett, akinek négy gyereke van. Délkörül végzek a házzal, tudok tartani pár órás szünetet, akkor magammal foglalkozom. Délután újra kutyasétáltatás, gyerekek hazacigölése az iskolából, uzsonna és rágcsa készítése, játék velük – ami vagy puzzle, vagy fogócska, vagy labdázás, a fiúkkal birkózás, ha az idő jó, akkor a lányokat biciklizni tanítjuk. Szerencsére jól el tudnak játszani együtt is.
Vacsorát együtt csináljuk az anyukával, és szinte mindig 6 körül fejezzük be az evést. Itt anyuka nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy velük egyek – mindig ilyenkor beszélik meg a napot, habár hollandul, szóval az elején egy kukkot se értettem. Most már ki tudom következtetni, hogy miről mehet a téma. Vacsora után egy rövid játék belefér, aztán rendrakás a gyerekekkel, alkalomadtán segítek a fürdetésben, ágybazavarásban, leckekikérdezésben – együtt tanuljuk a nyolc éves sráccal a holland helyesírás szabályait -, és utána már mehetek a dolgomra.
Van itt egy másik au-pair, Judit, vele szoktam majdnem minden nap találkozni, hihetetlenül jóban lettünk. Együtt sörözünk, mindent kibeszélünk és bulizni is el-elkeveredünk. A két nagyobb pubban már rendesen számon vagyunk tartva. 
Hétvégénként, vagy amikor úgy van szabadnapom, sokszor utazom Amszterdamba, ahol teljesen ki tudok kapcsolni, vagy szuperjókat tudok bulizni a többi haverral és ismerőssel. A legutóbbi nagy durranás az amszterdami Quimby koncert volt, meg persze április 30-án Queen’s Day, Hollandia legnagyobb bulija, amikor mindenki a királynőt ünnepli. 
Mostantól pedig a királyt, ugye. Már voltam látogatóban Groningenben is az Erasmusról megmaradt barátságokat ápolni.
Összességében nagyon szabadon érzem itt magam, Sabine-nal, az anyukával akármit meg tudok beszélni, meglepően jól megértjük egymást, rengeteg közös élményünk van az életből – és néha a szerelmi életünk is ugyanolyan katasztrofálisan bonyolódik, szóval tudjuk egymást támogatni. Már elmondta, hogy nagyon megkedvelt, nagyon jól elvagyok a gyerekekkel, rendesen végzem a takarítást is. Csak ne késsek – ha két perccel később érek ki a konyhába, az már késés nála, ő igazából azt szereti, ha még előbb is vagyok ott pár perccel.
A gyerekekkel már tényleg jól összeszoktunk, az ikerlányokkal szinte azonnal, az idősebb fiú kicsit távolságtartóbb, ő tudja, hogy csak au-pair vagyok és el fogok menni, a fiatalabb fiú pedig igen sokáig próbálta kideríteni, hogy hol van nálam a határ. Bizonyára ott volt, amikor besurrant a szobámba, kiborította az ékszereim és rettentő büszke volt magára. A játékos birkózás és verekedés nem vált be, szóval egyszerűen leültettem a lépcsőre büntetésbe, amin nagyon megsértődött, de utána kisangyal volt, és azóta is mintha kicsit kedvesebb lenne már.
A család anyai ágával vagyok közelebbi viszonyban, az unokatesók és a nagyszülők rendszeresen jönnek palacsintázni és vacsorázni, olyankor hat gyerek rohangál körülöttem, de élvezem. Jó kondiban tart.
Az otthoni családom, főleg anyukám tud nagyon hiányozni, illetve a barátaim, néha bármit megadnék, hogy velük lehessek. Ezt leszámítva csak pozitívan tudok nyilatkozni. Jó itt, szeretem csinálni, szeretem tanulni a holland nyelvet és szeretem a vendégcsaládomat is.
Timi, Hollandiából