Kedves Olvaso,
Mintegy 8 honapja elek kint Düsseldorfban, ugyhogy gondoltam ideje lenne irnom egy elmenybeszamolot. Mindenek elött fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem allitottam könnyü feladat ele Anettot a csalad-kereses elött, ugyanis 0 azaz nulla nemet nyelvtudassal kezdtem a törtenetet (angol termeszetesen volt), es az sem elhanyagolhato, hogy 2 baratommal ugyanabba a varosba szerettünk volna kerülni. De lenyeg a lenyeg, Anett remekül helytallt, es rövid idön belül mar repültem is ki Nemetorszagba. 
Azota sok minden törtent, többek között mar közepszinten beszelek nemetül, söt neha nemetül almodok!! Nagyon nehez volt az elejen, mert a gyerekek nem ertenek angolul, de azt gondolom, hogy ennel jobb tanulasi modszer nincs, mint hogy ha ra van kenyszerulve az ember az adott nyelvre.
…es persze az is fontos, hogy egy olyan csodalatos es türelmes Gastfamilie alljon az ember mögött, mint amilyen az enyem. Kicsit roluk: Az apuka eredetileg lengyel, foglalkozasat tekintve fogorvos, az anyuka nemet, es egy legitarsasagnal dolgozik a földi szemelyzet tagjakent. Ketto gyerek van, Constantin es Amelie, 5- es 8 evesek. Legtöbbet a kisfiuval vagyok, mert egy iskolas leanyzo bizony mar nagyon elfoglalt tud lenni (ballett, furulya, zongora, jatszas a baratnökkel)… Eleg aktiv gyerekek, ugyhogy az elhizas meg 4 honapig semmikepp sem fenyeget. Sok au-pairt es törtenetüket ismerem mar Düsseldorfban es a környeken, mar csak ezert is idöröl idöre ujra radöbbenek, hogy mennyire nagyszerü csaladot kaptam. A legnagyobb problemam legtöbbször, hogy nem tudom mit kezdjek a tul sok szabadidömmel. 
A hazimunkaban sem kell szerencsere megszakadnom, mert minden hetvegen jön a megmentö: Maria, a takaritonö. Az anyukaval mondhatni szoros viszony alakult ki közöttünk, ugy erzem, hogy barmit megoszthatok vele, vagy kikerhetem a tanacsat. Ez az elejetöl kezdve igy van, de nagyot nyomott rajta, hogy az ev elejen sajnos meg kellett müteni, es 2 honapig itthon volt utana; ilyenkor neha megesett, hogy 9-töl delig reggeliztünk (szeret beszelni )… A gyerekekkel nem mindig könnyü, volt mar, hogy “en voltam Magyarorszag leghülyebb embere”, sokszor “doofkopf” mindenki, de a vegen mindig ott lyukadunk ki, hogy “Lillaa kommst duuu?*.*”, naja…
Ami a jövöt illeti, szeretnek itt maradni (eppen most palyaztam a többfordulos alomallasra, nagyon izgulok ). Elöször erös volt a honvagy; Düsseldorf nem egy gyönyörü törtenelmi varos, mint peldaul Budapest vagy Esztergom, de nagyon elhetö, es megvan a maga varazsa. 
A hetvegi partyk kifogastalanok, az emberek nagyon közvetlenek, es nagyon tetszik nekik, ha az ember probal nemetül beszelni. 
A 8 honap alatt sajnos törtent egy igazan rossz dolog is, megpedig, hogy a Ryanair megszüntette a jaratat Bp es Ddorf között, igy mar nem olyan olcso mulatsag hazarepülni par napra.
Ezuton is köszönöm Anett a segitseget neked, es persze Frau Vockenak is , nagyon halas vagyok. Mindenkinek javaslom, hogy ha nem is egy evet, de legalabb par honapot töltsön el aupairkent, mert oriasi kvazi önismereti utazason vehet reszt, uj baratokra tehet szert a vilag minden tajarol, es egy uj nyelv elsajatitasa sem elhanyagolhato!