Tamara Németországból – „éreztem, hogy ők a tökéletes család”

tamara2Kedves Anett és Viki!

Elnézést, hogy még csak most küldök nektek levelet, de eddig még mindig volt valami programom, szinte sosem unatkoztam, mellesleg képeket is kellett gyűjtenem az élmények mellé! smile

A történetem ott kezdődött, amikor megláttam az interneten egy Mainz-i családot, akik 3 fiú mellé kerestek egy Au pair-t. Jelentkeztem, találkoztam Anettel, de a család mást választott. Akkor kicsit elkeseredtem, de Anett nagy lelkesedéssel bíztatott, hogy rengeteg család van még Németországban. Nem is kellett sokáig várnom a hívásra, hogy van egy család Münchenben, 3 gyönyörű kislánnyal és egy magyar anyukával. Nem sokkal később felvettük a kapcsolatot a családdal. Már az első telefonbeszélgetésünk után nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, és mondta az anyuka, hogy ha én is úgy döntök, akkor nagy szeretettel várnak. Nem is gondolkodtam sokáig, éreztem, hogy ők a tökéletes család, és ebben nem is tévedtem! smile

A hetem egyáltalán nem megterhelő. Reggel csak kedden, szerdán és csütörtökön kell felkelnem 7 órakor, hogy segítsek körülbelül fél 9-ig. Délelőttönként a legkisebb lányhoz (1 éves) jön még egy vele egykorú kisfiú, és egy másik dada foglalkozik velük. Délután kettőig tulajdonképpen nincsen dolgom, ilyenkor körülnézek, hogy kell-e esetleg mosni, vagy valamit segíteni. Két óra után hazajön a két nagylány az iskolából (6 és 9 éves) ők tanulnak, aztán vagy valami délutáni programra megyünk (capoeira, leichtatletik), vagy otthon játszunk. Egyedül a három gyerekkel nem nagyon szoktam lenni, előfordul, de általában valaki mindig itthon van. Esténként lefektetjük a lányokat, szoktam nekik felolvasni mesét. Aztán lent segítek a konyhát illetve a játszószobát kitakarítani.

tamara3Nyelviskolát még nem kezdtem el, spanyolt fogok tanulni, mert németből már van C1-es nyelvvizsgám. Lassan kezdek már ismerkedni emberekkel, a nyelviskolában majd biztosan egyszerűbb lesz. Egyébként a legtöbb német a közhiedelemmel ellentétben meglepően közvetlen, volt már hogy egy nő leszólított az utcán, hogy mit szólok az új frizurájához, mert neki nem tetszik, vagy a metrón egy bácsi beszélgetni kezdett velem. smile

Érkezésem pillanatától családtagként tekintenek rám, ami miatt nagyon hálás vagyok. Emiatt a honvágyat is meglepően jól kezelem, tényleg otthon érzem magam itt Münchenben, imádom a várost, próbálok minél több helyet egyedül felfedezni, de ha a család megy valahova, engem is mindig szívesen magukkal visznek. Az Oktoberfest is nagy élmény volt a gyerekekkel, küldök képet is róla. smile
Október 31.-én hazautazom, de csak 4 napra, utána folytatom a kalandomat. smile Sokat beszélgettünk arról, hogy esetleg elkezdem az egyetemet itt, nagyon megkedveltem ezt a „munkát” a gyerekekkel, és még az is előfordulhat, hogy itt maradok az országban és az egyetem után bölcsödében vagy egy óvodában fogok dolgozni. Még van egy kis időm eldönteni, de mindenképpen köszönettel tartozom Neked Anett, hogy segítettél, és tudom, hogy ha bármi gond van, szívesen fordulhatok hozzád!

Üdv:

Tamara smile

{phocagallery view=category|categoryid=102|float=left|displayname=0}