Zsófi Amerikából – “Do you still believe in fairytales?”

Zsofi AmerikabolA rematch akkor lép érvénybe, ha nem passzoltok a családdal és családot váltasz. Két lehetőség van, egy kegyes és egy stresszes verzió. A kegyes rematch az, amikor maradhatsz a családnál, talán még dolgozhatsz is tovább, így nincs pénz kiesésed, és közben keresheted a következő családod. Ez a verzió teljesen jó, hisz a napjaidat nem számolják vissza, hogy mikorra kell az új családodra lelned.

Akkor most következzen a stresszes verzió, amiben nekem volt részem. A család közli, hogy itt a vége fuss el véle és ideje kiköltözni. A kérdések itt merülnek fel, hova költözöl? Meddig? Hogyan? Az én helyzetem ezen a téren, mint már említettem szerencsésebb volt, hisz a drága jó Keresztanyám azonnal felvett és kimenekített az égő házból. Azzal hitegetnek, hogy van két heted miután újra felkerültél az oldalra, ahol a családok láthatnak, válogathatnak, valójában még egy hét sem telt el és már engem a hazaúttal rémisztgetett a kinti cég. Segítséget csak saját magadtól várj és egy jó tanács regisztrálj fel különböző oldalakra, ahol családokat kereshetsz te magadnak.

Két csuda klassz családot küldött a cég, az egyik Atlantában, GA volt és a másik Sacramentóban, CA. Nyomós indokaim voltak a visszautasítást illetően. A cég hívogatott, hogy még jobban stresszeljenek azzal, hogy tik tak, az idő ketyeg, de ők semmilyen támogatást nem mutattak fel.

Magán keresgetéseim során sok családdal beszéltem, természetesen, sokan nem mennek bele a cégen keresztül való közvetítésbe. Elérkezel arra a pontra, hogy már nem tudod, hogy mit tegyél, összesen van közel 7-8 napod, hogy legyen egy családod, akiknek tetszel és te is készen állsz velük együtt élni, lakni, dolgozni. Itt is érvényes az, hogy hány békát kell megcsókolnod, amíg az igazi királyfira lelsz?!

Tanultam az elmúlt 4 hónapomból és megpróbáltam nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, rengeteg kérdéssel bombáztam a családokat, persze ők is engem, és hosszú álmatlan éjszakáim után megtaláltam azt a családot, akivel az a bizonyos első látásra egymásba szerettünk.

Nem vagyok röghöz kötött, de azért mélyen reménykedtem abban, hogy a jól kiismert és általam megszeretett Dél Jersey közelében maradhatok. A vonzás törvénye itt lépett érvénybe, a család Marlton-ban lakik, ami közvetlenül Cherry Hill mellett van, ahol eddig laktam. A Skype beszélgetés tényleg egy beszélgetés volt, rengeteg mosollyal és kacagással megspékelve, nem pedig egy hivatalos interjúra hasonlított. Olyanok voltunk, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Amikor ezt próbáltam a cégnek elmagyarázni, egyedül Anett, Magyarországon, értett meg. Itt, Amerikában, mi, Au Pair lányok nem számítunk annyira, akik fontosak, azok a családok, hisz ők azok, akik rengeteg pénzt fizetnek a cégnek. Meglepődök? A pénz irányítja az egész Világot.

És akkor most következhetne az, hogy másnap már a papírokat alá is írtuk, én odaköltöztem és van egy fantasztikus családom és kezdődhet az Amerikai Álom. De a történetem nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy a család más céggel van, mint amivel én vagyok. Ami jó hír volt, hogy azonnal szükségük lenne egy Au Pairre, ugyanúgy, mint nekem egy családra. A család és én is hosszas órákat töltöttünk a telefonon, keresve a megoldást. A kérdés most melyikünk váltson céget? Ha én céget váltok, akkor a vízumommal mi lesz? A legfontosabb kérdés számomra a vízumom volt, hisz semmiképpen nem szerettem volna elveszíteni. Kiderült, hogy én nem válthatok céget, de ők megtették értem, pénzt veszítettek az előző cégükkel és ide is be kellett egy nagyobb összeget fizetniük, de megtették! Azt hiszem, nem sok család tenné meg ezt, de ebből is látszik, hogy mennyire egymásra találtunk és éreztük, hogy mi együtt egy nagyon jó csapatott fogunk alkotni.

Soha nincs olyan, hogy ne lenne probléma, hisz az együtt élés nem egyszerű dolog, de annál izgalmasabb. Hiszem, hogy a belső megérzésem helyes és boldog vagyok, hogy hallgattam arra a bizonyos hangra ott bent. Ami még nagyobb mosolyt csal az arcomra az pedig, hogy nem hallgattam senkire, csak saját magamra, nem hagytam, hogy megrémisszenek, nem hoztam elhamarkodott döntést, amit később megbántam volna és, hogy nem pánikoltam be. Maradj mindig nyugodt és ne állj meg, sétálj tovább, még akkor is, ha az alagútból per pillanat nem látsz ki.

Ha kíváncsi vagy, miért volt szüksége Zsófinak új családra, olvasd el az általa szerkesztett blogot:
http://sophiusa.blogspot.hu/2013/09/do-you-still-believe-in-fairytales-2013.html