JuditPörög az élet, pereg az idő, annyi minden lenne, amit leírhatnék, de nem szeretnék részletekbe merülni.
Jönnek új dolgok az ember életébe, megpróbálja élvezni azokat, és amikor eljön az ideje, akkor elengedi őket, és hagyja továbbfolyni az eseményeket, ahogy azt a sorstól elvárható…

1 éve, hogy kiköltöztem Ausztriába. Hihetetlen, hogy eltelt egy év, de még mindig itt vagyok! A helyzet az, hogy nagyon szerettem itt élni a családnál, mindannyian nagyon segítőkészek voltak velem mindig mindenben, és tudtam, ha bármi történne, számíthatnék rájuk. Az anyuka felajánlotta, hogy maradhatnék még náluk egy évet, ha szeretnék, de én úgy érzem,  – immáron 24 évesen, mert október 6.-én ezt is megéltem – hogy tovább kell lépnem. Ha maradnék, talán csak egy helyben toporognék, talán csak a könnyebb utat választanám, csak halogatnám a dolgokat, mert aminek el kell jönnie, az el is jön.

Úgy döntöttem, hogy nem maradok tovább Aupair, de kinn szeretnék élni Ausztriában, ráadásul beköltözni Salzburgba végre – mert eddig Obertrumban laktam a családnál. Az anyuka megkért, hogy legalább egy hónapot maradjak, mert a következő Aupair Mongóliából jön, és időigényes a vízumot elintézniük a számára. Így szerződésem, szolgálatom még egy hónappal meghosszabbult, de jól jött nekem ez a plusz egy hónap. Az embert mindig érhetik csalódások, sajnos ez velem sem volt másképp, a párkapcsolatomnak ugyan vége szakadt, de az álmom, hogy Salzburgban élhessek, nem ért véget.
Ezután volt  – a plusz egy hónappal – két hónapom, hogy gyors szállást keressek, és főállást decemberi kezdéssel. Aupairkedésem mellett elvállaltam egy szobalányi állást a városban egy kisebb, családias hotelben. A személyzet nagyon kedves, a főnökasszonyom szintén, igazán csajos a légkör, mert tényleg, csak csajok vagyunk smile A születésnapomon kaptam meg a szerződésem, és egy szép, citromsárga cserepes – nekem cserepes virágot????? bezony, látszik hogy nem ismer… de megpróbálom életben tartani smile Még él!! – szóval egy citromsárga begóniát kaptam! Totál elérzékenyültem, nagyon jól esett a figyelmessége, és boldog születésnapot kívánt! smile
Heti 20 órában dolgozok Aupairként, reggel szaladok a Maxal iskolába, utána már szállok is fel a buszra és irány Salzburgba dolgozni, délután szintén ez, csak fordítva, szaladok a buszhoz és irány a Maxért a napközibe, majd vele vagyok estig, Elég fárasztó, mert így reggeltől estig talpon vagyok és dolgozok, és rohangálok mint pók a falon, de IMÁDOM! Imádom a pörgést, imádom a melóban hogy midnig új embereket látok, más és más nemzetiségűt, jönnek a különféle szituációk, és imádom az újabb és újabb feladatokat. Szeretem hogy dolgozok a hotelban, és most már a főnököm rám bízta a három apartmanját is, amik Salzburg szívében vannak, mind csodálatos helyeken, kilátással, bútorokkal! Imádom ezt, dolgozni, utána bulizni menni a Shamrockba és ott találkozni a barátaimmal és reggel hazakeveredni, majd délután kiállításra menni egy barátommal, utána pedig este Salzburg – Innsbruck focimeccsre menni az Arénába a családdal, vasárnap pedig barátnőm lakásavató bulijára menni, és szintén éjszaka hazakeveredni, majd pedig hétfőtől megint reggeltől estig meló, de IMÁDOM! És alig várom, hogy végre beköltözhessek a városba és ott dolgozhassak főállásban osztrákok közt smile

Vannak terveim, mindig tervezek, mindig álmodozok, és mindig végigcsináltam azt, amit elkezdtem! Szállásom már van,  – ami egy külön kis sztori lenne, a tipikus “hát persze, ha ide kerülök, az az élettől egy újabb poén lesz” sztori – de ebbe most nem is mennék bele részletesebben smile Galambok… csak röviden ennyi biggrin
Nem félek már németül beszélni, és nem okoz gondot állásinterjúra menni, sokat tanultam ezalatt az egy év alatt, sok mindennek lett vége  és sok minden elkezdődött, valamint önmagamat is sokkal jobban megismertem! Nem azt mondom, nem fog mindenki úgy dönteni – és nem is kell – hogy egy év Aupair-kedés után kinn maradjon külföldön, mert nap mint nap megküzdök a vággyal, hogy hazamenjek a családomhoz, akik iszonyatosan hiányoznak, de én idekinn döbbentem rá, mennyire szeretem ezt az új világot és élvezni akarom, amíg tart! Lehet, hogy újabb egy év múlva hazaköltözök! Lehet hogy megyek majd tovább más országokba is, lehet hogy végül otthon fogom elképzelni a boldogságom, de azt most tudom, hogy még fél évre ide tervezek! Hogy utána? ENYÉM A VILÁG! És elhihetitek, a tiétek is a világ! Mert nem az számít, hogy milyen papírod van, mi a végzettséged, hogy beszélsz most angolul, németül, franciául és hogy apukád anyukájának a rokonának az ismerősének az unokája veled járt egy oviba… Az számít, amiben hisztek és amiért képesek vagytok tenni! Én utáltam a németet, mindig is rossz németes voltam az iskolában, és jött a főiskola alatt egy olyan némettanárnő, aki a módszerével, a hozzáállásával segíteni tudott nekem és megszerettette velem az egészet, és löketet adott, hogy elinduljak, és megpályázzam a kinti életet! És mi kellett ehhez? Rengeteg tanulás, még idekinn is….
No de, azt hiszem kissé elragadtattam magam. Elnézést, nem vagyok én pályaválasztási tanácsadó, se “lelket és vágyat egybeömlesztő pszichiáter”.

Gyönyörű egy évet töltöttem itt, és még nincs vége! Úgy éreztem, tartozom már nektek egy újabb kis beszámolóval, hát ez lett belőle. Most itt tartok! Sok puszi innen, Ausztriából! smile