Marcell Németországból – „most már úgy érzem, hogy minden a legnagyobb rendben”

MarcellKedves Au-Pair Hungary, Kedves Anett és Viki!

Még nem írtam nektek beszámolót, így gondoltam, – és amint megígértem -, most megírom. Már több mint két hónapja vagyok itt, ami csak úgy elrepült.

Még november végén jöttem ki ide, Németországba. Kölntől nem messze, egy kisvárosban: Odenthalban lakom egy nagyon kedves családnál. Két gyermek van: Katharina (7), és Maximilian (5). Nagyon aranyosak, bár a kislánnyal néha nehéz.

A családnál én vagyok a 4. au-pair, így az elején nem volt nehéz dolgom. A gyerekek tudták, hogy ki és mi vagyok. Viszont én vagyok az első fiú, így ezzel kapcsolatban viszont nehezebb dolgom volt.

Minden hétköznap reggel én csinálom a kislánynak a reggelit, és a tízórait az iskolába. KatharinaUtána én megyek is a nyelviskolába, ami hétfőtől csütörtökig délelőttönként van. (Mikor novemberben megérkeztem, egyből tudtam nyelviskolában menni.) Miután hazajöttem, van egy kis szabadidőm, majd ½ 4 körül megyek értük az iskolába és óvodába. Délután mindig velük szoktam lenni, kivéve 1-2 nap, amikor ők mennek át, vagy hozzájuk jön egy szomszéd gyerek. Este pedig vacsorát csinálok nekik, majd irány az ágy. Maximiliánnak szoktam mesélni esténként. Péntekenként, amikor nincs nyelviskola, akkor szoktam a heti házimunkát megcsinálni. Porszívózás, felmosás… stb.

A hétvégém mindig teljesen szabad. Ilyenkor szoktam Kölnbe menni, vagy csak ide Leverkusenbe (ez a mellettünk lévő nagyváros Köln előtt). Havonta egy szombaton van au-pair találkozó a Köln környékén lévő au-paireknek. De ha a család megy valahova, mindig megkérdezik, hogy én is szeretnék-e menni. Voltunk karácsonyi vásárban még decemberben; voltunk Düsseldorfban egy hajó kiállításon; vagy egy gyerekfilmen moziban.

Mielőtt kijöttem, rengeteg aggodalmam volt: mi lesz majd itt, hogy fogok tudni németül beszélni, bírok-e majd a gyermekekkel, mit fogok csinálni, lesz-e honvágyam… stb. De most már úgy érzem, hogy minden a legnagyobb rendben. Nagyon sokat gondoltam arra, hogy milyen lesz a család. De azt kell, hogy mondjam, egy nagyon jó és rendes családhoz kerültem. Sokat segítenek, ha valamit nem tudok. Bármilyen kérdéssel, kéréssel tudok hozzájuk fordulni. Mikor kijöttem, csak egy kicsit beszéltem németül, de most már ez is sokat javult. Még egy biciklit is kaptam ittenre, így sokat tudok tekerni. A környék pedig egyszerűen lenyűgöző. Karácsonykor is itt voltam, ami nagyon szép volt. Az édesanyukának a szülei jöttek el Dél-Németországból. Örültem neki, hogy én is itt tudtam lenni, egy igazi német karácsonyon. Bár nem sok mindenben különbözik a magyar szokásoktól, de számomra akkor is különleges volt.

Minden fiúnak tudom ajánlani, hogy menjen ki egy évre au-pairnek. A közhiedelemmel ellentétben ez nem csak egy lányoknak való „munka”. Ha szereted a gyermekeket, szeretnél nyelvet tanulni, és nem hátrálsz meg egy kis házimunkától, akkor mindenképpen ki kell próbálnod. Megismerhetsz egy új országot, új kultúrát, új barátokat, akik talán a világ másik feléből jöttek. És nem utolsó sorban, megtanulsz egy nyelvet. Szerintem feltétlen megéri. Így csak buzdítani tudok minden fiút!

Nagyon hálás vagyok, hogy ide jöttem, és remélem, hogy a maradék 10 hónapom is ilyen remekül fog telni.

Üdvözlettel: Marcell Odenthalból

{phocagallery view=category|categoryid=125|float=left|displayname=0}