LillaKedves Viki és Anett!

Hihetetlen, de már több, mint egy hónapja Madridban au pairkedem, helyesebben Alcobendasban, ami Madrid külvárosa. Eredetileg angol vagy francia nyelvterületre szerettem volna menni, de végül Anett javaslatára Spanyolország lehetőséget sem vetettem el és végül egy francia-spanyol családba kerültem, így egyszerre három nyelvre kell figyelnem, ami azért néha fárasztó, beszélnem azonban többnyire csak angolul kell, mert a “munkakörömhöz” tartozik, hogy a gyerekekkel angolul beszéljek, ők néha spanyolul válaszolnak,amit nem igazán értek, de általában könnyű kitalálni, mit szeretnének, ha mégsem, megkérem, hogy mondjak el franciául.

Az idősebbet Yunanak hívjak, hamarosan 5 éves lesz, nagyon eleven gyerek, és imád versenyezni, és meg kell hagyni nagyon gyorsan fut, és úgy általában tehetséges a sportolás terén, már úszni is tud mindenféle védőfelszerelés nélkül, vele első perctől könnyű dolgom volt, már az elejétől nyitott volt, és magától odajött hozzám játszani.

A kisebb neve Katell, ő két és fél éves, hatalmas bociszemekkel :). Vele kicsit nehezebb, mert egyrészt kisebb így az angol tudása jóformán a “please”-re korlátozódik, és hiába kérem, hogy franciául válaszoljon, mert a spanyolt nem értem, még nem fogja fel, hogy mi az, hogy nyelv, emellett pedig rendkívül anyás, és állandóan sír, ha nincs az anyukája legalább 3 méteres körzetben.

A szülőkkel is jó a viszonyom. Alejandra tipikus anya, nagyon törődő, nem csak a családjával, hanem velem is, az apukának, Ronannak, pedig nagyon jó a humora, és néha olyan, mint egy gyerek, volt már olyan, hogy egymást lőttük vízipisztollyal a medencében :). Ahogy ezt az elején is mondták, tényleg családtagként kezelnek, nyaralni is magukkal vittek a spanyol tengerpartra, aztán egy hétre Dániába utaztak, rokonlátogatóba, oda nem mentem velük, viszont ez idő alatt utazgattam egy kicsit Andaluziában.Lilla1

A napirendem általában úgy néz ki, hogy felkelek megreggeliztetem és felöltöztetem a gyerekeket, a nagyobbik nyári táborba megy, ami napközi jellegű, tehát délután vége van, a kisebbik pedig bölcsődébe megy, ahova az anyukája kíséri el, a délelőttöm szabad, ilyenkor általában, alszom, olvasok, vagy lemegyek a lakópark medencéjéhez. Többnyire délután kell “dolgoznom”, a munkaidom végét pedig a gyerekek fektetése jelenti, ilyenkor az apuka mesét olvas, én pedig addig rendbe rakom a konyhát.

A hétvégéim szabadok, ilyenkor találkozom más au pairekkel, vagy elmegyek bulizni, az anyuka egy barátnőjenek szinten magyar au pairjei voltak, így segítettek nekünk felvenni a kapcsolatot egymással, és találkoztunk is párszor, de ők mar sajnos hazamentek.

Nagyon jól érzem magam és örülök, hogy kipróbálhattam az au pairkedest, nagyon élvezem, és úgy érzem sok mindent tanultam ez alatt az egy hónap alatt, bátrabb lettem az emberekkel.

Köszönöm szépen a  sok segítséget és a szervezést.

Lilla