Kedves Anett és Viki!
Bocsánat, hogy csak most írok!
Elképesztő nyaram volt, még mindig nem fogtam fel, hogy Valenciában tölthettem a nyaramat. Jobban nem is alakulhattak volna a dolgaim. A családdal nagy szerencsém volt, a szülők az elejétől kezdve mindenben segítettek. Egy hét elteltével már nyelvi nehézségeim sem nagyon voltak, ha mégis, akkor angolul elmondtam az anyukának és ő fordított a gyerekeknek. Két kisfiúra vigyáztam, 5 és 8 évesek. Nagyon megszerettem őket és az anyuka szerint ők is engem!
Hétközbe mindig más időbeosztásban voltam a gyerekekkel, attól függően, hogy az anyukának mikor kellett mennie dolgozni. Négy óránál többet soha nem volt egyedül a gyerekekkel. Ez idő alatt viszont nagyon sok mindent csináltunk és sokat tanultam tőlük!! Legtöbbször a közeli folyóhoz mentünk fürödni vagy horgászni, medencéhez, társasjátékoztunk, bicikliztünk vagy angoloztunk. Nem volt semmilyen kötött program, amihez kedvünk volt.
Néha megkért az anyuka, hogy rakjam kicsit rendbe a gyerekek szobáját, a nappalit vagy a konyhát, de ez teljesen rendben volt, ilyenkor ő elment a gyerekekkel valahova. Nyelviskolába nem igazán volt lehetőségem eljárni, mert sokszor az anyukának dolgoznia kellett, amikor az órák voltak, de nem bánom, mivel rengeteget fejlődött a spanyol tudásom és az ottaniak is dicsérték. A fiúktól pedig bármit is kérdeztem, azon veszekedtek, hogy melyikük magyarázza el nekem. 🙂 Néha még főztek is a tiszteletemre! 😀
Teljesen befogadtak, az elejétől kezdve közvetlenek és mosolygósak voltak. Sokat beszélgettünk és nagyon érdeklődőek voltak. Inkább a kicsik nagy testvérének éreztem magam, mint egy dolgozó lánynak. Mindig együtt ettünk és bármilyen programot is csináltak rendszeresen hívtak magukkal. Így volt szerencsém eljutni a legszebb partokra, bikaviadalra, flamenco előadásra és az utolsó héten Nerjába is, ez egy kis város délen, közel Malagához. Megismerkedhettem nem csak a spanyol, de az olasz kultúrával is, mivel az apuka olasz származású.
Sok barátot is szereztem az ott töltött idő alatt, két magyar lánnyal is megismerkedtem, ők szintén au pairként voltak Valenciában. Együtt jártunk a partra, vásárolni és esténként bulizni.
Nagyon sok új élménnyel gazdagodtam és bár nem voltam kint sokáig, mégis úgy érzem, hogy érettebben jöttem haza.
Köszönöm nektek a lehetőséget!!
Emese 🙂