Nóri újabb beszámolója Waiblingenből

Nora2Kedves Viki és Anett!

Ismét jelentkezem, mivel már 2 teljes hete itt vagyok Waiblingenben. Muszáj ilyen gyakran írnom, mivel annyi minden történik és így is mindig olyan hosszúra sikerül.

Még mindig nagyon jól érzem magam, eddig se voltak problémák, de már egyre inkább családtagnak érzem magam és én is kezdek egyre otthonosabban viselkedni (persze csak tisztességes határokon belül).

Annyi mindent csináltunk az elmúlt napokban, hogy nem is tudom elmesélni, össze is folynak az emlékek, de mostanra már mindent elintéztünk: hivatalosan be lettem jelentve a városházán, bankszámlát nyitottak nekem és bérletet kaptam, amit már sikeresen használt is 🙂 A városházán kaptam egy “kezdő csomagot” (én így hívom) amiben van rengeteg programfüzet, naptár, fontos telefonszám stb.. ÉS 54 kupon : a 10hetes ingyen fittness&szauna bérlettől elkezdve péksütin keresztül a pezsgős ingyen mozizásig mindenféle jó dolog. Persze odaadtam mindet az anyukának, hogy ami olyan, azt együtt használjuk fel. A péksütiket már el is majszoltuk egyik reggelinél.

A tegnapi napra viszont még emlékszem. Ehingenbe mentünk az apuka szüleihez, mivel Pünkösd volt. Ez a kisváros kb. másfél órára van innen és kocsikázás közben gyönyörű tájakat csodálhattunk az ablakon keresztül. Imádom ezt a környéket még mindig és csak egyre jobban 🙂 Valamiért arra számítottam, hogy a nagyszülők sokkal konzervatívabb és szigorúbb emberek lesznek, de olyan pozitívan csalódtam, hogy hihetetlen. Nagyon melegszívű emberek, nagy szeretettel fogadtak és érdeklődtek meg beszélgettek velem, mintha én is egy unokájuk lennék. Nagymama úgy fogadott, hogy de jó, hogy én is eljöttem (mert itt ugyebár a legtöbb program nem kötelező, hanem megkérdezik, hogy szeretnék-e velük menni) és sok jót hallott rólam, főleg hogy milyen jól kijövök a legkisebbel és nagyon megdicsért. Nagypapa meg rögtön a jövőbeli terveimről kérdezett és mondta, hogy jó a németem 🙂 Szerintem még nem, de azért kedves volt tőle. Később is beszélgettünk még és tetszettek neki a terveim.

A hosszú kocsiúton a nagyobb gyerekekkel szóláncoztunk és vicceket meg találós kérdéseket meséltek nekem kisebb nagyobb sikerrel. Tényleg egyre inkább érzem magam a nővérüknek. Egyszer már hitték azt idegenek, hogy én is egy vagyok a sok gyerek közül, végül is a hajunk a szemünk és a bőrünk színe is egy az egyben ugyan olyan. Vicces volt, aztán anyuka mondta, hogy nem, ő az au-pairünk 🙂 Csak néztek, hogy mi van…

Itt péntektől 2hét szünet van és csütörtöktől elmegyünk 1hétre egy gyönyörű helyre. Apuka ma hozott nekem egy cetlit a hely honlapjával, már megnéztem és csodálatosan szép. Hazafele úgy jövünk, hogy útba esik a kisváros, ahol a rokonaim élnek és anyuka mondta, hogy akkor majd ki tudnak rakni és maradhatok ott pár napot, persze csak ha szeretném. Nagyon rendesek. Figyelmesek, mivel egyre többet tudunk beszélgetni és egyre jobban megismernek. Azért is ajánlotta fel ezt, mert egyik nap megkértem, hogy telefonálhassak a rokonomnak szülinapja alkalmából.
Na azt hiszem most ennyi elég lesz.

Üdvözlettel: Nóri