Eszti Belgiumból – “mindenkit csak bátorítok, hogy vegyenek részt egy ilyenben, hiszen csak nyerni lehet vele”

 

 

esztiKedves Viki!

Véget ért a belgiumi időszakom és ez alatt nagyon sok minden történt velem. A gyerekeket nagyon megszerettem, hiányozni fognak, főleg a kislány mivel az időm legnagyobb részében rá kellett vigyáznom.

A feladataim egész egyszerűek voltak, amíg iskolába jártak én vittem el őket és hoztam haza, illetve reggel gyümölcsöt csomagoltam nekik. Napközben szabad voltam, ekkor azt csináltam amit akartam. Délután pedig nagyrészt a kislánnyal játszottam, ha éhesek voltak készítettem nekik valamit enni és rendet raktam a konyhában. Takarítanom szerencsére nem kellett mivel volt két házvezetőnő is, akik hétköznap minden nap jöttek. Az egyikükkel nagyon jóban lettem, őt is nagyon hiányolom, rengeteget nevettünk, beszélgettünk. Jó volt a jelenléte, mivel így nem unatkoztam délelőttönként, vele hamar elment az idő.:)

A kislány igazi tündér, szőke hajú, kék szemű és imád játszani. Rengeteget legoztunk, kirakóztunk együtt. Egyszer a barátai átjöttek, hogy elhívják játszani, de nem velük és megkérdeztem tőle, hogy miért, amire azt felelte, hogy jobban szeret velem játszani.:) A kommunikációval néha persze volt problémánk, mivel ő hollandul beszélt és angolul az előző aupairek által tudott valamennyit, szóval néha nem értetettem mit szeretne, de egyébként egész sokat tudott ahhoz képest hogy még csak 7 éves múlt. Nagyon okos és ügyes kislány. Egyik alkalommal az apukája tett be egy CD-t és végigtáncolta nekem az egészet, vagy egy órát és még csak el sem fáradt benne. Hihetetlen energiájú, főleg ha játéról volt szó.:D

Energiákban a középső fiú sem szenvedett hiányt, ha valamilyen oknál fogva nem vett részt a fociedzésen akkor alig lehetett bírni vele. Szinte mindig vidám volt, engem állandóan felvidított a jelenléte. Amikor együtt vacsorázott a család és ő elkezdett valamit mesélni, hollandul, még én is élveztem, igaz, hogy egyetlen szót sem értetettem belőle, de ahogy gesztikulált, az számomra is szórakoztatóvá tette az egész történetet.

A legnagyobb fiúval kicsit kevesebb időt töltöttem, mivel ő bentlakásos iskolában tanult és emiatt ritkábban volt otthon. Neki is voltak azért felejthetetlen cselekedeti. Például egyik alkalommal palacsintát szeretett volna sütni, és egy videó alapján készítette, de valami oknál fogva az egész zacskó sütőport beletette a tésztába így mikor a tejet is hozzáadta az egész kifolyt , az nagyon vicces volt. Én csak utólag jöttem rá, hogy ez volt az első alkalom, hogy sütni akart, mivel ez még az első heteken történt. Utána már kicsit bizalmatlanabb voltam vele szemben amikor a konyhában tevékenykedett.:D

Nyáron sem volt sokkal több dolgom mint iskolaidőben, amin meglepődtem azt hittem fordítva lesz, de nem bántam.:D Ekkor nem kellett olyan korán kelnem mert a gyerekek sokáig aludtak, majd mikor felébredtek készítettem nekik reggelit és nagyrészt a kislánnyal játszottam. A fiúk leginkább gépeztek vagy a barátaikkal fociztak. A gyerekek mindhárman mentek egy-egy hétre valamilyen táborba, így akkor csak megint két gyerek volt otthon mivel pont nem ugyanazon a héten mentek.:D Viszont a belgiumi nyár szörnyű, visszasírtam az itthoni nagy melegeket mivel ott még nyáron is a legmagasabb hőmérséklet kb. 25° volt. Vicces volt amikor a szüleimmel skypeoltam és ők itthon fürdőruhában ültek, és meg pulcsiban és takaróban.:D

Utazgatni is tudtam kicsit az országban, mivel volt még egy magyar lány kint csak ő sajnos elég messze lakott tőlem. Vele csak hétvégenként tudtam találkozni mivel hétköznap mindketten dolgoztunk. Ilyenkor úgy beszéltük meg, hogy egy kiválasztott városban találkozunk és az egész napot a legutolsó vonatig ott töltöttük, felfedezve a nevezetességeket. A nap végére mindketten elfáradtunk az egész napos sétától, de ezek az emlékek örökre megmaradnak és szívesen emlékszem vissza rájuk. eszti 6

eszti 5Vele sikerült eljutnom Brugge-be, ami a csokijáról híres, nem csoda ha egymás hegyén-hátán csoki-boltokba futottunk utunk során.:D Természetesen megkóstoltuk a híres belga csokit és nem panaszkodhatunk, mennyei!:) Brugge-ben szerencsénk volt az időjárás tekintetében, mert egész nap sütött a nap és meleg volt. Egyébként ezt a várost észak Velencéjének is hívják, mivel itt is sok csatorna van, és lehet hajózni.:)

eszti 4Voltunk még Oostendben, ez a tengerparton van, és a belga időjárás nem okozott csalódást, amikor odaértünk: hideg volt és fújt a szél, még az eső is megeredt…Tipikus, de már csak nevettünk ezen is.:D A tengerben sem fürdött senki, de ennek nem csak az idő volt az oka, hanem a víz hőmérséklete, ami nyáron sem éri el a fürdéshez megfelelő hőfokot, ennek ellenére úgy hallottam vannak olyan merészek akik ennek ellenére bemerészkednek. Itt a sült krumplira esett a választásunk, hiszen minden második üzletnél árulták a belgák által frietjes-nek nevezett ételt . Ők ezt általában nem ketchuppal, hanem majonézzel szokták enni.

Illetve Gentet is megcsodáltuk, ami nagyon szép a régi épületeivel. A genti fesztivál utolsó napján érkeztünk ide, szóval sok turista volt az utcán. Még egy koncertet is sikerült elcsípnünk, mielőtt a vonatunk indult volna.

eszti 3Természetesen a főváros, Brüsszel sem maradhatott ki, ami hemzsegett a turistáktól. Természetesen a híres belga waffelt sem hagytuk kóstolás nélkül.:D

Nekem volt még egy felejthetetlen élményem ami a családdal történt: meghívtak magukkal síelni az Alpokba!:D Sosem felejtem el, egy életre szóló élmény marad számomra. Az utam gyönyörű helyeken vezetett keresztül míg elértem a síparadicsomot. A kilátás a szobából lenyűgöző volt, még most is magam előtt látom az egészet: a hóval borított csúcsokat, a csillogó napfényt, a dombokon síelő rengeteg embert, a kis faházakat. A síelés érzése is örökre megmarad bennem, bár a kedvencem a sífelvonón való utazás volt, ahonnan még jobban meg lehetett csodálni az elénk táruló tájat. Nagyon hálás vagyok ezért az élményért.:)eszti2

Visszatekintve sem csinálnám másként, nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe a kalandba. Sok mindent megtapasztaltam, rengeteget tanultam a kinti idő alatt, új helyeket fedeztem fel, belepillanthattam milyen teljesen egyedül egy ismeretlen országban, talpraesettebb lettem. Emlékszem az elején nagyon féltem, hogy mi lesz ha nem találom meg a reptéren az anyukát, vagy ha eltévedek, de már ez nem jelent problémát. Negatívumként az egyedüllétet említeném még meg, amit egy idő után nehéz elviselni, ekkor jön a honvágy de túl lehet élni, nem kell tőle megijedni.;) Én mindenkit csak bátorítok, hogy vegyenek részt egy ilyenben, hiszen csak nyerni lehet vele.

Köszönöm Nektek, hogy mindezt lehetővé tettétek nekem!:))

Eszti