Viki Angliából – “örülök, hogy egy ilyen kaland részese vagyok”

VikiKedves Viki !

Immáron harmadik hónapja élem az életem au pairként. Elsőként el kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bántam meg a döntésem. Persze voltak és vannak hullámvölgyeim, de összességében szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek. 
Nehezen teltek az első hetek, de mostanra rutinosan mozgok a házban és a városkában is.

Napirendem elég laza, sok szabaidőm van. Az anyuka minden vasárnap elmondja a heti beosztást, ha van valamilyen extra program akkor tudatja velem azt is.

Egyébként reggel felkelek, reggelit készítek a lányoknak,délután elmegyek a kislányért az iskolába. A takarítást pedig magam osztom be,hogy mikor mit csinálok.Kiemelném,hogy a lányok rendkívül önállóak már. Én asokakid au pair vagyok náluk, szóval hozzá vannak szokva, egy “idegen” jelenlétéhez. Nagyon bájosak, kedvesek és segítőkészek. Ugyanezt tudom csak elmondani az anyuka esetében is. Sokat dolgozik, az egész család nagyon mozgalmas életet él, mindig van egy csomó programjuk . 

A kapcsolatom egyre jobb a lányokkal, bevallom, nem volt olyan egyszerű felvenni a ritmusukat. Azt mondják,minden kezdet nehéz…
 
Sajnos úgy alakult, hogy a nyelvsulit januártól fogom csak kezdeni. A karácsonyt otthon töltöm, aminek nagyon örülök és alig várom 🙂 Két hetet leszek otthon, a család egy hétig nyaral másik héten pedig a lányok az apukájukkal lesznek. 
 
Találkoztam pár lánnyal,akik szintén a környéken au pairek, jó volt olyanokkal beszélni akikkel egy cipőben járok 🙂 
 
Zárásul pedig annyit mondanék, hogy örülök, hogy egy ilyen kaland részese vagyok, tudom ez még nagyon az eleje, de már most érzem, hogy rengeteget változtam és fejlődtem.
Köszönöm a leveled!
 
Viki