Kedves Viki !
Immáron harmadik hónapja élem az életem au pairként. Elsőként el kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bántam meg a döntésem. Persze voltak és vannak hullámvölgyeim, de összességében szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek.
Nehezen teltek az első hetek, de mostanra rutinosan mozgok a házban és a városkában is.
Napirendem elég laza, sok szabaidőm van. Az anyuka minden vasárnap elmondja a heti beosztást, ha van valamilyen extra program akkor tudatja velem azt is.
Egyébként reggel felkelek, reggelit készítek a lányoknak,délután elmegyek a kislányért az iskolába. A takarítást pedig magam osztom be,hogy mikor mit csinálok.Kiemelném,hogy a lányok rendkívül önállóak már. Én asokakid au pair vagyok náluk, szóval hozzá vannak szokva, egy “idegen” jelenlétéhez. Nagyon bájosak, kedvesek és segítőkészek. Ugyanezt tudom csak elmondani az anyuka esetében is. Sokat dolgozik, az egész család nagyon mozgalmas életet él, mindig van egy csomó programjuk .