kisfiúvalSzia!

Akkor megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mi minden történt velem ebben a fél évben. Húú, azt sem tudom hol kezdjem, úgy kavarognak a gondolataim, de megpróbálom összeszedni őket.:D

 

a lányokA család, ahova kerültem nagyon kedves volt hozzám végig. A gyerekeket nagyon megszerettem, semmi gondom nem volt velük. Bár ez gondolom annak is köszönhető, hogy már elég nagyok.:D Emiatt nem is igazán a gyerekfelügyelet volt a dolgom, többet segítettem be a házimunkába. A vége felé az anyuka már hagyta, hogy egyedül főzzek, de ezek mindig olyan ételek voltak amiket már előtte csináltunk együtt, úgyhogy nem voltak teljesen ismeretlenek a számomra. Bár volt, amikor kinyomtatta nekem a receptet – de nem angolul, hanem hollandul – hogy ezt csináljam meg vacsorára, hát az néha kihívás volt de sikerült megoldanom. Szerintem egész jól belejöttem, különben nem hagyta volna rám.:D

Azért a gyerekekkel is sikerült egy kis időt töltenem. Egyszer megnéztem a kisebb lány gyeplabda meccsét, a nagylánnyal sokat beszélgettünk, a legtöbb időt pedig a kisfiúval töltöttem. Volt amikor az anyuka nem volt otthon és el kellett vinnem az iskolába illetve hazahozni vagy az iskola utáni tevékenységeire kísértem el, ezen kívül bicikliztünk együtt vagy játszottunk. Még télen – amikor ugye a hideg miatt senkinek nincs kedve kimozdulni otthonról – kiraktunk együtt egy 1000 darabos puzzle-t. Az jó móka volt.:) Egyik alkalommal pedig elültettük azokat a zöldségmagokat amiket még az apuka kapott a boltban. Sajnos a fele tönkrement (a rengeteg eső miatt elszaporodtak a csigák és ették a növényeket – az anyuka mérges is volt miattuk), de a saláta szerencsére túlélte és azt az utolsó napomon meg is ettük.:) A szülinapomat sem felejtették el, még aznap felköszöntöttek, feldíszítették a házat és még ajándékot is kaptam! Illetve az utolsó héten szerveztek velem együtt egy közös családi programot amin mindenki részt vett és ezen búcsúzóul elmentünk moziba. Valamint pont az utazásom előtti estén volt a magyar-belga focimeccs, amit közösen néztünk a nappaliban. Habár a kisfiú a fele után elment mert unalmasnak találta.:D

holland csoportDélelőttönként nyelvsuliba jártam, két tanfolyamot sikeresen el is végeztem. Nagyon megszerettem a nyelvet, úgyhogy szeretném majd itthon is folytatni. A csoportomban én voltam a legfiatalabb mivel többnyire felnőttekkel jártam együtt. Mindenki nagyon aranyos és segítőkész volt, úgyhogy jó hangulatban teltek az órák. A tanáraim mindkét alkalommal nagyszerűek voltak és tényleg igaz, hogy idegen nyelvi környezetben lehet a legjobban nyelvet tanulni, legalábbis én ezt tapasztaltam. Mikor kimentem még semmit nem beszéltem hollandul és úgy tanultam meg, hogy senki nem fordította le, nemhogy magyarra, de még angolra is csak ritkán, mégis elég sok mindent megértek már.:) Egyébként elég nemzetközi társaság verődött össze mindkét alkalommal, nem volt két olyan ember aki ugyanabból az országból jött volna. Volt japán, kínai, vietnámi, lengyel, görög, afrikai, portugál, spanyol, indiai, libanoni, … – szóval tényleg a világ minden tájáról érkeztek ide tanulók.:) Muszáj volt jól megtanulni a nyelvet ha mindenkivel szerettél volna kommunikálni, ugyanis a legtöbben nem beszéltek angolul.

barátnőEgy fülöp-szigeteki lánnyal sikerült összebarátkoznom, ő volt hozzám korban a legközelebb és ő szintén aupairként dolgozott. Mivel a nyelvsuli elég messze volt onnan ahol laktam, így a családtól kaptam buszbérletet, hogy azzal járjak. Bár szívesebben mentem volna biciklivel, ha az időjárás is úgy engedi, de ez elég ritkán történt meg, a mindennapos esőzések szinte elmaradhatatlanok voltak.:D Szerencsénkre azonban ugyanazzal a busszal jártunk az órákra, így az oda- és hazafele úton sokat tudtunk beszélgetni. Néha az órák után még el tudtunk menni ide-oda vásárolgatni, nézelődni.:)

antwerpenBusszal sokat jártam Antwerpenbe, mivel csupán 40 percnyire volt tőlünk. Teljesen az ellentéte volt annak a városnak, mint ahol én laktam, mivel a család egy csendes, kertvárosi környezetben lakott, Antwerpen pedig egy mindig nyüzsgő város, ahol állandóak voltak a különböző programok, rendezvények. A legjobb, hogy gyalog bárhová el lehetett jutni, mivel minden közel van egymáshoz. Nekem a kedvenc helyem a botanikus kert volt a város közepén, illetve a kastély a folyó mellett. A főtéren szinte mindig volt valami esemény, vagy ha mégsem akkor is tele volt emberekkel, főleg most, hogy már jobb az idő rengeteg turista érkezett a városba. Sok a múzeum is, én ezek közül a Rubens múzeumot és a MAS-t (Múzeum a folyóparton) néztem meg. Ez utóbbinak a tetejére fel lehet menni, ahonnan belátni egész Antwerpent. Illetve a csokiboltok kirakatait állandó rendszerességgel. Akárhányszor csak elhaladtam mellettük, mivel a kirakat egyszerűen odavonzza az ember tekintetét. Ezekből nincs is hiány, az egyik sarkon 3 bolt van egymás mellett, nem is tudom hogy bírják a konkurenciát.:D

csokiHa már csokiról van szó: voltam Brüsszelben a csoki-kiállításon, ami szintén óriási élmény! Itt majdnem mindent meg lehetett kóstolni, nem csak csokit, de különböző krémeket, sajtokat és macaronokat is. Láttuk hogyan készítik a pralinékat, amelynek minden egyes darabja külön műalkotás. Szinte meg sem akarta enni az ember annyira szépek! A pralinékon kívül voltak még csokiszobrok, kozmetikumok, ékszerek, csokiból készült festmények, szóval tényleg a legelképzelhetetlenebbnek tűnő dolgot is meg lehetett itt találni, csokiból elkészítve. Illetve voltak főzőműsorok ahol világhírű séfek készítették el különböző ételkreációikat, természetesen csokival fűszerezve. A nap pedig egy divatbemutatóval zárult, ahol csokiból készült ruhákban vonultak fel a modellek. Ilyen jellegű rendezvényen még sosem voltam, de az biztos, hogy kár lett volna kihagyni!:)

csokiruhaÖsszességében véve úgy gondolom eredményesen telt ez a fél év, úgyhogy köszönöm még egyszer a segítségeteket! Én nagyon jól éreztem magam, sok új dolgot kipróbáltam, finomabbnál finomabb ételeket (és csokikat :)) kóstoltam, szép helyeken jártam és nem utolsó sorban rengeteget tanultam. Itt most nem csak a belga kultúrára és nyelvre gondolok, de úgy érzem sokat fejlődtem emberileg is. Már nem érzem magam teljesen elveszettnek egy idegen országban ismeretlen emberek között és a tömegközlekedés sem okoz gondot valamint meg merek szólalni idegen nyelven. Ez sem egy utolsó szempont.:)

Úgyhogy köszönöm Nektek még egyszer ezt a lehetőséget és minden jót kívánok!

További szép napot!

Eszti