image14Szia!

Bocsánat, hogy csak most írok, de épp most van válunk a falu fiesta-ja, és semmire nincs időm, annyit mászkálunk. A napirendem úgy történik, hogy reggel fél 10 körül megyek fel, ugyanis 2 emeletes házuk van, én viszont a földszinten lakom, így biztosítják, hogy el tudok vonulni, meg nem velük alszom. Ez egy elég nagy lakrész, konyhával, nappalival, étkezővel, egy szobával, gardróbbal és egy WC. A zuhanyzást azt viszont az ők lakrészükön kell megoldanom, de nincsen vele semmi probléma, se nekik, se nekem. Most, hogy ünnepek vannak, ez a rendszer megbomlott, ugyanis hajnal 4-ig koncertek vannak, meg úgynevezett “chiringito“, ami annyit tesz, hogy utcai zenészek egyszer csak elkezdenek játszani valami zenét, és a tömeg elkezd táncolni, énekelnek, vonulnak az utcán..igen, hajnali 4-kor..eleinte nekem is furcsa volt, hogy kb reggel kerülök ágyba:D Ilyenkor ha van valami teendőm, akkor előző este megbeszéljük, hogy mikor menjek fel, mikorra legyek kész, és ennyi. A munkaórákat meg nem igazán tartjuk számon, tehát nincs olyan, hogy letelt a 7 óra és akkor megyek le. Amúgy is hívnak mindenhova, vacsorázni, ebédelni, ha mennek valahova szórakozni, tehát nagyon jól meg vagyunk, így elég sok időt töltünk együtt. Már voltunk együtt nyaralni, elmentünk Coma-ruga-ba, a tengerpartra. Igaz, hogy csak 4 napra, de nagyon csodálatos volt.

 

 

A gyerekek, az első pillanattól kezdve befogadtak, olyannyira, hogy a kisebbik lány, Henar, kiabál, hogy menjek be jó éjt puszit adni:) Kicsit nehéz velük, mert egyáltalán nem akarnak tanulni, pláne nyáron, és most az a feladatom, hogy megtanítsam a kicsit írni angolul, a nagynak pedig a gyakran használatos igéket, de minden erőmmel próbálkozom, játékos feladatokat keresek, nyomtatok ki feladatsorokat, képekkel, es úgy már hajlandóak gyakorolni, de azért nem erőltetik meg magukat.:D A család nagyon kedves velem, nagyon sokat beszélgetünk, érdeklődnek a magyar kultúra iránt, sőt már szavakat is kérdeztek, meg megpróbálták kimondani, hogy “kösd be a cipőfűződet” Szerintem mondanom se kell, milyen sikerrel, de én legalább jól szórakoztam rajtuk:) Mindenkinek bemutatnak, ugye én egy 2500 fős faluban vagyok, és itt mindenki ismer mindenkit, tehát eleinte elég rendesen kinéztek, de ahogy megtudták, hogy beszélek spanyolul, sokkal befogadóbbak lettek, ugyanis nagyon kevesen beszélik az angolt itt, vagy nem mernek megszólalni. A barátokat illetően, hát nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy ugyanebben a faluban van egy másik magyar lány, Timi, hihetetlen gyorsan összebarátkoztunk, nagyon megkedveltük egymást, szabadidőnkben elutaztunk Tudela-ba, az ottani fiesta első napjára.

De a csoda 3 hétig tartott, ugyanis el kellett mennie. Körülbelül 500 km-re vagyunk most egymástól, de ettől függetlenül amikor csak tudunk, beszélünk:) Itt lakik Rincónban egy másik magyar lány, 7 éve költözött ide, de már előtte is kint élt az anyukájával, és úgy megörült, hogy az ő hazájából itt van valaki, hogy egyből nagyon jóban lettünk, együtt megyünk most is a fiesta alatt táncolni, meg mondta, hogy bármikor szívesen lát ebédre, vagy vacsorára. Az itteni fiatalok nem igazán befogadóak, a lányok nagyon féltékenyek, bár nem tudom mire, azonban van pár lány, akivel jóban lettem, bármi baj van segítenek, meg mondják, hogy menjek velük bárhová is menjenek ők. Úgyhogy lassan, de biztosan befogadnak ők is:D Jelenleg három nyelven beszélek így egyszerre, de még nem zsongtam be:)

Remélem megfelel amit írtam így gyorsan, mert most is épp megyünk vacsorázni:)

Nagyon jól érzem itt magamat, ezzel a családdal, ezen a helyen.:)

Petra

 

{phocagallery view=category|categoryid=133|float=left|displayname=0}