noraSzia Viki!

Kedves tőled hogy érdeklődsz! 

Aupairnak lenni, s leginkább Párizsban au-pairnak lenni fantasztikus érzés! Biztos vagyok benne , hogy máshol is nagyon klassz, de Párizs semmihez sem fogható 🙂 
Bár egészen pontosan Neuilly sur Seine-ben lakom a családdal, ami Párizs nyugati része mentén helyezkedik el  ( a 16éme arrondissement-ben ahogy a franciák mondanák) nagyon elegáns, nagyon gazdag környék, és egy metróval bent is vagyok Párizs központjában.
A családom nagyon rendes, segítőkész, és ami számomra a legfontosabb, hogy családtagként tekintenek rám, és ezt mindig éreztetik is velem. ! 4 gyerkőcből 2re kell nekem vigyáznom, a kisebbik, Oscar, ő 5 éves, a nagyobbik Amaury ő 8, a másik kettő már nagyobb Charlotte 11, Matéo pedig 14, velük már nincs dolgom, sőt, sokszor ők segítenek nekem, főleg a nagyfiú. 4 gyerekkel mindig zajlik az élet, mindannyian tündériek, de nyilván nem mindig könnyű a helyzet. Főleg, hogy azért még nem vagyok itt olyan régóta, az előző au pair aki 10 hónapig volt itt szerintem még bennük él, néha még az ő nevén is szólítanak… szóval szerintem kis idő, és minden nekem is olajozottabban fog menni. 
 
Egy tipikus hétköznapom fél 8kor kezdődik, (a szülők keltik a gyerekeket) az apa már ilyenkor rég ott ül a konyhában (szeret kicsit magában elkávézni , olvasgatni mielőtt még bárki felkelne, a kávé gőzölög amire rá is rontok egyből. 🙂 Aztán kipakolom a mosogató gépet, segítek megreggeliztetni a gyerekeket, aztán fogmosás, táska, cipő, irány az iskola. Suli után visszajövök én is kényelmesen megreggelizek egyedül, és elpakolok magam után, ha van teregetni való az az én felelősségem, ahogy a tiszták leszedése is, vasalásra külön egy idősebb hölgy szokott jönni.
 
Takarító nő is van, szóval nekem arra sincs gondom. Utána fél5ig szabad vagyok, illetve csak voltam, mert holnap indul a nyelv suli is, ami kedden , csütörtökön és pénteken lesz Párizsban. Nagyon várom egyébként, egyrészt , hogy gyorsabban fejlődjön a franciám, ami amúgy így is gyors tempóban halad, ugyanis a gyerekekkel kizárólag franciául beszélek , a szülőkkel a fontosabb dolgokat angolul , máskor velük is franciául megy a kommunikáció. 
 
Másrészt a szocializálódás miatt is vagyok nagyon izgatott, hiszen azért ott az órák során vagy a szünetekben (mint anno az egyetemen vagy középsuliban) könnyebben lehet ismerkedni és idő is van az összeszokásra. Ugyanis alapvetően még úgy barátokra nem leltem, rengeteg au pair-el találkoztam már, Norvégiából, Németországból, Angliából, Lengyelből, Amerikából….egyszóval a világ minden tájáról, és amúgy is van is lehetőségünk az ismeretségek megszerzésére, hiszen valamilyen eseményt mindig szerveznek nekünk. Itt a franciáknál nagyon megy a piknik, legutóbb pl. egy ilyen pikniken vettem részt. Ismerősöm ezáltal van sok, de barátra még nem leltem. Talán az lehet a baj, hogy az au pairek többsége mind nagyon fiatal, máshol tartanak mint én, amit ők most tapasztalnak meg azon én már túlestem, nekik még a buli a fontos meg a pasik, nekem az, hogy jól végezzem “a munkám” meg, hogy felfedezzem Párizst, befejezzem a könyvem megírását, jobban megismerjem magamat, és, hogy 10hónap múlva majd egy felelősségteljes, bölcsebb én térhessen haza, tökéletes francia nyelvtudással. Ám úgy gondolom, hogy azért nem vagyok ezzel a felfogással itt egyedül, biztosan a barátok is érkeznek majd, egyenlőre viszont nagyon jól elvagyok így is. 🙂
 
Ahogy említettem is, szabadidőmben felfedezem Párizst, amire amúgy szerintem egy év sem lenne elég, folyamatosan ámulok és bámulok, a másik pedig, hogy Párizsban képtelenség egyedül lenni, ha akarnál se tudnál. Valaki mindig rád mosolyog, mindig nyüzsgés van, és mindig látni lehet olyat amitől könnybe lábad a szemed mert annyira szép. 
 
A hétvégéim általában szabadok, a vasárnap teljesen, néha baby sittelek szombat esténként.Ilyenkor több időm jut a sportra is, na meg a pihenésre! 🙂 
 
Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, bár azt hiszem így sem lett rövid ez a kis beszámoló 🙂
 
Üdv,
Bonjournée,
 
Nóra