A mi történetünk akkor kezdődött,amikor kiköltöztünk Németországba. Én magyar vagyok, a férjem pedig német, van két kislányunk, Jázmin, 7 éves, Laura pedig 9 hónapos. A férjemet Magyarországon ismertem meg, ott is házasodtunk össze és a kislányaink is ott születtek. Körül voltunk véve rokonokkal, akik nagyon sok segítséget jelentettek számunkra a gyerekekkel. De 2010 nyarán a férjemnek a munkája miatt vissza kellett költöznie Németországba és persze mi is vele jöttünk. A kezdet nagyon nehéz volt, mert a eddig megszokott helyzet helyett a gyerekekkel egyedül maradtam egy idegen országban, ahol senkit nem ismertem a férjemen kívül.

Mindemellett még hátra volt az államvizsgám, amit el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogom letenni 2 gyerek és háztartás mellett. Ekkor jött egy ötlet, hogy fogadjunk Au-Pairt Magyarországról. Az interneten bukkantam rá az Au-Pair Hungary Kft.-re, ami első látásra megtetszett és azonnal kapcsolatba is léptem a cég vezetőjével.

Nagyon szimpatikus volt Anett hozzállása és segítőkészsége, már aznap küldött nekem egy portfóliót egy lányról,aki szimpatikus volt nekünk, de mivel én magyar vagyok, ezért nem minket választott, hiszen a legtöbb Au-Pair főleg a nyelvtanulás miatt jön külföldre, és mi angolul beszélünk a férjemmel, így nem tudott volna annyit fejlődni németül mint amennyire elvárta volna.

De nem volt gond ez sem , mert Anettnek támadt egy jó ötlete, mégpedig az, hogy egy olyan lányt keresett fel nekünk, aki angolul akart tanulni és eredetileg Angliába szeretett volna kimenni, ami valami miatt nem akart neki összejönni.

Tehát elküldte nekünk Zsanett portfólióját, ami alapján ö is nagyon szimpatikus volt. Bár a férjemnek kezdetben voltak fenntartásai amiatt, hogy Zsanett nem tud németül, de hamar belátta, hogy ez igazából nem akadály. Úgyhogy, pár nap múlva felhívtam Zsanettet telefonon és majd skypon is beszéltünk. Nagyon szimpatikus volt, és mivel minél hamarabb szükségünk volt Au-Pairre, meg is beszéltük, hogy a következő héten már utazhat is. Anett segített neki megvenni a vonatjegyet és a férjem kiment Zsanett elé az állomásra.

Zsanett nagyon jól alkalmazkodott, a gyerekek is egyből megszerették, és még több mindenben is segített, mint amit elvártam tőle. Idővel egyre nyitottabbá váltunk egymás felé és mondhatom, majdnemhogy barátnők lettünk, sokat szoktunk beszélgetni, a lelki dolgainkat is megbeszéljük egymással és sokat nevetünk együtt.

Zsanett főleg a gyerekekkel segít, de valamikor a házi munkában is. Számomra nagyon nagy segítséget jelent. Amióta itt van nálunk, olyan vagyok, mint akit kicseréltek, van időm tanulni az államvizsgámra, sportolni, a háztartást vinni, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok.

Úgy érzem Zsanett is jól érzi magát nálunk, de 2 hónap után sajnos nála is előjöttek a honvágy tünetei és a barátok hiánya miatti magányosság érzése, de ezen minden Au-Pair átesik, próbálok neki segíteni ezen átlendülni. Biztatom, hogy használja ki, hogy külföldön van és lásson világot. Volt már kétszer is Frankfurtban, tervezi, hogy Münchenbe is elmegy, jár nyelviskolába, ahol megismerkedett egy másik korabeli lánnyal, Jázminnal voltak korcsolyázni, stb.

Nekem Ő nagyon nagy segítség és remélem, hogy számára is meghatározó életszakasz lesz a németországi tartózkodás.