Kedves Anett és Viktória!

Amikor megszuletett a masodik kisfiunk, nehez dontes elott alltunk. Luxemburgban elunk es nincs korulottunk segitseg, a ferjem es en egyedul kellett, hogy megoldjuk a mindennapokat.

Hamarosan azonban kiderult, hogy egyedul nem megy, segitsegre van szuksegunk. A ferjem,felvetette az au pair lehetoseget, amitol en feltem. Nem egyszeru valakit beengedni a hazunkba, az eletunkbe.

De belevagtunk es ma mar biztosan allithatom, hogy nem bantuk meg, nagyon jo dontes volt, mert egy fantasztituk lany jott hozzank: Lili!

A nagyobbik kisfiam, aki tobbnyire idegenekkel tartozkodo, a repteren mar kezenfogta Lilit es elkezdodott kettejuk kulonleges baratsaga, Nagyon sok idot toltottek egyutt, Tomi nagyon megszerette Lilit.

Ami nem is csoda, mert Lilivel egy belevalo, vidam lany erkezett hozzank. Enegriat, frisseseget, turelmet, nyugodtsagot es kreativitast hozott Pontosan erre volt Tominak szuksege. Meg nekunk is.

Sokat nevettek, legoztak, jatszotereztek, rolleroztak, sutottek, rajzoltak, beszelgettek…es meg sorolhatnam. Lilivel mindent meg lehetett csinalni, amire anyanak nem volt ideje vagy energiaja a kisbaba mellett. Lili cool!

Egyutt foztunk, bevesaroltunk,vezettuk a haztartast, megosztva a feladatokat.

Annak pedig kulonosen orultem, hogy Lili mellet Tomi csak magyarul beszelt.

Hamar eltelt a 6 honap es azzal, hogy Lili nalunk volt, konyebb volt mindenkinek atveszelni a kezdeti nehez honapokat.

Barmikor visszavarjuk!

Agi, Les, Tomi es Dani