Szia Viki,

jól érzem magam, minden rendben, nagyon tetszik itt.

A gyerekek nagyon aranyosak. Dylannel (2 éves) az égvilágon semmi gond sincs: egyáltalán nem szokott sírni, mindig vigyorog, és nagyon sokat mászik, ami azért veszélyes tud lenni, úgyhogy rá nagyon ügyelni kell. Nagyon könnyű természete van, bárkivel képes elleni, így az első perctől fogva nagyon jól kijövünk. Amikor pont egy hete voltam itt kimondta a nevem is (egyébként csak olyanokat tud még mondani, hogy mommy, apple stb.)! Azóta pedig azt szajkózza. 😀
A nagyobb kisfiú, Jacob (4 éves) már kicsit nehezebb eset. Az első héten nagyon nagyon jól megvoltunk: sokat játszottunk; “olvasott” nekem; most tanulja a betűket, megtanulta leírni a nevem; vidámparkba mentünk vasárnap, ott fogta a kezem. Viszont a szülei már a skypeos beszélgetésnél felkészítettek, hogy néha bal lábbal kell fel és olyankor nehéz eset tud lenni. Ez tegnap végül is utolért: egész nap nem akart velem beszélni. De ma úgy tűnik, megint barátok vagyunk. 😀 Azt hiszem ezt csak meg kell szokni.
A szülők nagyon kedvesek. Az anyuka nagyon közvetlen, sokat beszélgetünk. Sokat segítettek nekem: kaptam egy telefont, hogy legyen egy itteni számom; segítettek találni itt, Hertfordshireben au paireket, akikkel tudok találkozni; mivel lisztérzékeny vagyok segítenek betartani a diétámat, nagyon ügyelnek rá, hogy minden rendben legyen.
Egyébként már találkoztam is más au pairekkel: két cseh és egy magyar lánnyal.
Nagyon tetszik itt, azt hiszem sikerült megtalálni a számomra ideális családot. 🙂

Üdv.:

Anett

Családjaink

Legfrissebb élménybeszámolóink