Szia Viki,

Úristen, azt sem tudom hol kezdjem. de talán a legelején. Holnap lesz éppen 5 hete, hogy nagy izgalmak közepette, sok-sok reménnyel megérkezdtem ide Észak-Angliába. A kezdeti lelkesedés nyilván az idő múlásával megfakul, de még nem múlt el teljesen. Nagyon szeretek itt lenni.

Egy kedves, 5 gyerekes családban lakom. (Ilyenkor mindenki nagyon meg szokott lepődni!!! :D) De nem kell aggódni, mert nekem csak a két legkisebbel kell “foglalkoznom”. Igen, csak idézőjelbe teszem, mert a lány, Clare 16 éves, a fiú George pedig 15 éves, szóval elég nagyok, és kamaszok, de azt kell mondjam, nem sok robléma van velük. A lányra nekem soha rá sem kell szólnom, maximum csak emlékeztetni néha. A fiú már egy kicsit nagyobb falat. Reggel nemigazán szeret felkelni – igaz, ami igaz én sem, és senki sem -, ezért legalább kétszer, háromszor kell szólnom neki, mire tényleg felébred, és minden reggel rá kell szólni, hogy vegye be a gyógyszerét, valamint amikor a szülők nincsenek itthon, az én feladatom, hogy ágyba küldjem őket időben, na ezt George azért sajátosan szokta értelmezni, minimum 3-4 alkalommal kell neki szólni, hogy induljon az ágyba.

A napirendem azt gondolom, hogy elég jó, nem olyan megterhelő. A sűrűbb napok inkább a hétfők és keddek szoktak lenni, minthogy a hét elkezdődik. Az alapvető házimunka, minden reggel a mosogatógép kipakolásával kezdek, majd amikor mindenki elment akkor a konyhát rakom rendbe, 2-3 alkalommal egy héten porszívózóm a konyhai szőnyeget, felmosok, kiszedem a szárítóból a ruhákat, esetleg bepakolok egy mosást. Ezen felül a teljes földszint porszívózása és az emelt és a szobák porszívózása is az én feladatom. Továbbá vasalás, este közös főzés a srácokkal és fuvarozom őket kocsival a különórákra. Hétfőn, szerdán George evezni jár, kedden, szerdán Clare lovagolni, pénteken este pedig együtt járnak különtanárhoz. Ja és hogy magamat se felejtsem ki, én heti kétszer, kedden és csütörtökön déltől fél kettőig nyelviskolába járok. Talán sűrűnek hangzik, de annyira nem az, és nem is megterhelő, ugyanezeket otthon is elvégzem. A zsebpénzt mindig pénteken, néha csütörtökön kapom meg, és minden este után, amikor nekem kell felügyelnem, kapok plusz 10 fontot.

Szeretek itt lenni. Szeretem a családot, első pillanattól kezdve elfogadtak, és azt érzem, hogy tényleg szeretnek is, jól kijövök a család minden tagjával. Kedves és vicces család. 

Szerencsére egyre több au pair ismerősöm lesz, kezd kialakulni egy kis társaság. A szomszéd városban, Altrinchamben minden második vasárnap délután van egy kis összejövetel az au pairek számára, beszélgetünk, teázunk, kávézunk és sütizünk. Na és ersze barátokat szerzünk, ismerkedünk egymással. A következő ilyen alkalom ezen a héten lesz, most viszont kirándulunk itt a közelben egy kicsit. Jó kis közösség jár oda, sőt a szervezők közül néhányan dolgoztak már Magyaroroszágon. Kicsi a világ!  Úgyhogy itt ismerkedünk egymással.

Igyekszem megismerni a környéket is. Voltam már Manchesterben még a második héten, viszont szombaton is voltam, de akkor már négyen mentünk, és egy Taiwan fesztiválra mentünk elsősorban.​​​​ 🙂

Múlt héten szerdán pedig volt egy welcome party azoknak az au paireknek, akik az Au Pairs Direct ügynökség (Au-pair Hungary partnercége) egyik családjához érkezett. Sarah szervezte, egy nagyon nagyon kedves és szimpatikus nő, nagy szeretettel vár minket. Nagy biztonsággal merem ajánlani mind Sarah ügynökségét. 🙂

Ha bárkinek is kétsége lenne, hogy hová jöjjön au pairkedni, akkor ne hezitáljon, jöjjön északra, az emberek kedvesek, előzékenyek, ismeretlenül is köszönnek az utcán, na és persze az a táj és szépség, amelyet a természet ad, az leírhatatlan! 🙂

Azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy ide jöttem, és egyáltalán hogy belevágtam ebbe az egészbe. Ezt csak megéri kipróbálni! Aki ismer, az tudja, hogy én mennyire honvágyós ember vagyok. Én úgy jöttem ki, hogy néha Pesten is honvágyam volt, és sokszor szivesebben mentem volna haza vidékre a szüleimhez, és tudtam, hogy ha ide kijövök akkor is lesz honvágyam – ha nem is rögtön, de a második, harmadik hét környékén már biztosan. Hihetetlen, de egyáltalán nincs (csodálkoznak is ezen az otthoniak :D) Vannak nehezebb napok, amikor fáradtabb vagyok a szokásosnál, nyilván olyankor nehezebben veszek mindent, de hát ez mindenkivel így van. De a honvágy egyáltalán nem gyötör és ez biztos, hogy azért van, mert jól érzem itt magam. A honvágyós nem vágyik haza! 

Azt hiszem ennyi, de ha bármi kérdés van, szívesen válaszolok! 🙂

Küldök fotókat, bár családdal közös fotóm még nincs, de majd idővel talán az is lesz.

Remélem otthon is minden redban van, és küldjetek a környékre minél több magyar au pairt, mert elég kevesen vagyunk! 

Üdv

Dóri 🙂