Szia Viki!

Kedves, hogy így érdeklődsz. Nagyon gyorsan elment ez az egy hónap, talán most már sikerült felfognom, hogy itt lehetek az álomvárosomban. Ennyi idő pont elég volt ahhoz, hogy beilleszkedjek, megszokjam az itteni szokásokat, bár valljuk be a tájékozódás nem az erősségem, ezt még csiszolni kell 🙂

Egy három gyerekes családnál vagyok és nagyon jól kijövünk egymással. Azt szeretem bennük, hogy családtagként kezelnek, így úgy érezhetem magam, mint egy nagy tesó. Annak különösen örülök, hogy egy 9 éves kis srácra vigyázok, mindig is szerettem volna egy öcsikét 🙂 Nagyon eleven, kis örökmozgó, épp ezt szeretem benne. Na nem az a típus, aki már elsőre szót fogad, szeret kibújni a dolgai alól, de semmi baj nincs vele, bírjuk egymást.

A napirendem úgy alakul, hogy reggel 7:20 körül átmegyek a családhoz, hogy reggelizzek a kisfiúval, ilyenkor csak ketten eszünk. Ezután irány a suli 8:30-ra, ami csak 10 percre van a háztól, szóval nem kell rohanni. Innentől van szabadidőm bőven, egészen délután ötig. Jó alkalom a barátkozásra, pihenésre és arra, hogy felfedezzem Párizst. Kedvenc helyeim a csendes parkok, a hangulatos kávézók, na meg az olyan helyek, ahol lehet enni 🙂 Jut időm a fotózásra, sportolásra is.

Este el kell készítenem a vacsorát négy emberre, valami egyszerűt. Együtt eszek a gyerekekkel, a szülők ilyenkor még dolgoznak, csak késő este érnek haza a munkából. Sajnos nem sokszor, de vacsoránál van lehetőségem arra, hogy egy kicsit a két naggyal is beszélgessek, nagyon jó fejek, és nyitottak. Az a szabály, hogy kilenckor a kisfiúnak már ágyban kell lennie, ezért kell fénysebességre kapcsolni kaja után. Gyorsan játszunk még egy kicsit, olvasok neki, aztán lefekvés.  Még megvárom az anyukát, hogy beszélgessek vele egy kicsit, aztán vége is a napnak.Viszont a szerda a mumus nálunk. Suli után még három helyre kell kísérnem, ami egy igazi kihívást jelent a szűk időbeosztás miatt. Idő hiányában választjuk a rollert, mint közlekedési eszközt, bár ez a módszer zuhogó esőben nem működik, egyszer már megpróbáltuk.

A hétvégéim teljesen szabadok, mivel a család vidékre megy,  ilyenkor szoktam inkább találkozni a barátokkal, hogy egy kicsit együtt kapcsolódjunk ki.

Nagyon szeretek itt lenni, mert minden nap tanulhatok valami újat. Kíváncsian várom a a továbbiakat.

Üdvözlettel:

Noémi

Családjaink

Legfrissebb élménybeszámolóink