Szia Viki!

Az új családunk továbbra is fantasztikus, és csodálkoznunk kellett mikor az e-mailedet olvastuk, hogy már lassan egy hónapja itt vagyunk.
Az anyuka nagyon lelkes, nemcsak nekünk, hanem mindenkinek ott segít ahol tud. Azzal foglalkozik, hogy a Tanzániában elő lányok oktatását segíti, amiről mindig nagyon érdekes dolgokat mesél nekünk. Az apuka zenetanár az egyik helyi fiúiskolában. Nagyon komolyan veszi a hivatását. Múltkor pl. verseny volt a “házak” között, ahova meg is hívott bennünket. Mindkét szülő énekel, néha fel is lépnek, ahogy holnap este is, és oda szintén elkísérhetjük őket. A gyerekek nagyon jó fejek, és okosak. Van egy 2 éves kislány, illetve két fiú, akik 5 és 7 évesek.

A napirendünk szerencsére nem unalmas. Mivel ketten vagyunk így meg tudjuk osztani a feladatokat, vagy éppen cserélgetjük őket, de az is előfordul, hogy mindent együtt csinálunk. A család nagyon rugalmas. Az anyuka itthonról dolgozik, ezért van, hogy ő is segít nekünk, és vele is osztozunk a feladatokon. Azonban általában háromnegyed 8 körül reggelizünk a gyerekekkel, majd elvisszük őket iskolába, ami mindig egy szép kezdete a napnak, ugyanis együtt biciklizünk, vagy rollerezünk odáig. Morwenna, a kislány még nem jár óvodába, ezért a délelőttöket legtöbbször velem tölti.

Angliában nagyon sokféleképpen el lehet tölteni az időt a kisgyerekekkel jó társaságban. Mi pl .játszócsoportokba járunk, ami nagyjából abból áll, hogy a szülők, vagy au pairek elviszik oda azokat a gyerekeket, akik még kicsik az óvodához. Míg ők játszanak, mesét hallgatnak, kézműveskednek, esznek, addig a szülők, au pairek egymással beszélgetnek, kávéznak/teáznak, vagy éppen játszanak a csöppségekkel. A játszóház után pedig hazamegyünk ebédelni. Van, hogy én főzök vagy Jankó, de az anyuka is szokott. Általában az, akinek épp jobb ötlete van. Mindig együtt ebédelünk, aztán elaltatom Morwennát. Míg ő alszik (kb. 2 órát)addig szabad időnk van. Elég nagy a kertünk, így míg én a játszóházban vagyok, Jankó ott segít, vagy bármiben amiben lehet a ház körül. Délután 3 -kor indulunk el a fiúkért iskolába, összeszedjük őket, és indulunk haza. Otthon, miután az apuka is hazaért mindig közösen vacsorázunk. Nagyjából ennyi a teendőnk egy nap, de van, hogy kevesebb, mert nem mi visszük a srácokat suliba, vagy nem mi megyünk értük. Ritkán előfordul, hogy hétvégén is kell segítenünk, de ha így van, akkor hét közben kapunk szabadnapot. 25-25 órát dolgozunk hetente, és vasárnap esténként mindig megbeszéljük, hogy kinek, hogy alakul a következő hete, hogy lenne a legjobb a beosztás.

Morwenna, a kislány nagyon barátkozós, és rögtön elfogadott bennünket. Mikor megérkeztünk, másnap már mentünk is vele játszóházba, ahol a szülők nem akarták elhinni, hogy még egy napja sem ismer minket, és milyen jól elvan velünk. Corin, az 5 éves fiú talán a legnehezebb eset. Vele sincsen konkrétan semmi baj, csak ő a középső gyerek, és talán több figyelmet szeretne magának. A bátyjával, Jacobbal elválaszthatatlanok, mindig mindenben versenyeznek, borsot törnek egymás orra alá, amikor csak lehet, de a legjobb testvérek. Sok időt töltenek a szabadban, a város tele van szebbnél szebb parkokkal.

A családba nagyon hamar sikerült beilleszkednünk. 1 hét után vendégek jöttek hozzánk, akiknek az apuka arról mesélt, hogy mennyire furcsa neki, mert úgy érzi, mintha már évek óta velük lennénk. Vacsora után sokszor együtt társasozunk velük, és heti egyszer játék est is van, ami azt jelenti, hogy bárki jöhet a barátaik közül minden szerdán, és egész este társasozunk meg beszélgetünk.

Lassan sikerül barátokat is szereznünk. Pont tegnap találkoztunk egy német lánnyal, aki szinten Bedfordban lakik, előtte pedig másik két au pairrel, akik pedig a közelben. Próbálunk annyit utazni, és látni amennyit csak tudunk, és a legjobb ha ezt a többi au pairrel tesszük. Messzebb még nem sikerült mennünk velük, de tervezzük, hogy elmegyünk Oxfordba egyik hétvégén. Mi azonban már egész sok helyen jártunk. Az előző családunktól ellátogattunk Winchesterbe, Chichesterbe, és a West-Wittering tengerpartra. A fogadóanyukánk pedig néhány hete elvitt bennünket Cambridge-be. Az eddigi legnagyobb kirándulásunkról pedig 2 napja értünk haza. A gyerekeknek ezen a héten volt őszi szünetük, ezért a család ​​elutazott közösen a nagyszülőkhöz, mi pedig szabad időt kaptunk a hétre, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Wales-be vonattal, ahol 5 csodálatos napot töltöttünk el. A hosszú vonatút, és az átszállások ellenére is megérte elmenni. Gyönyörű hely, egy külön világ.

Reméljük, hogy továbbra is minden ilyen jól fog alakulni, mint eddig! Köszönünk szépen minden segítséget!

Szép napot!

Anna és Jankó

Családjaink

Legfrissebb élménybeszámolóink