Bogi Belgiumból – “talán már mondhatom azt hogy megszerettek, és ez nagyon jó érzés”

Kedves Viki!

Elnézést hogy eddig húztam a választ, nem éreztem eddig annyi időt egyszerre hogy leüljek és összeszedetten megtudjam írni. De most igyekszem egy bőséges beszámolót írni.
 
Hétköznapjaim:

  • Általában a gyerekeket reggelente a szülők elkészítik és elviszik az óvodába, bölcsődébe. Az anyuka az egyiket, az apuka a másik gyereket, mert két teljesen ellenkező irányba kell vinni őket. Így én napközben mondhatni szabad vagyok, míg a nagyobbik gyerekért nem kell menjek. Ez általában du. 3 órát jelent, kivéve szerdánként, amikor délben kell menjek érte. Miután haza jöttünk kitakarítom a cipőjéből a sok homokot, nagy nehezen bilire ültetem, és boxert adok rá (mivel épp leszoktatás alatt áll a pelusról). Majd kezet mosunk és asztalhoz ülünk, hogy valamilyen gyümölcsöt vágjak fel neki. Általában egy órába ez beletelik (főleg ha 2 almát is megeszik 🙂 ) mivel nagyon lassan eszik. Így mire végzünk vele, adom vissza rá a pelust, és megyünk az öccséért a bölcsibe (eddig még olyan idők voltak hogy tudunk babakocsival menni). Mire megjárjuk oda-vissza gyalog, az szintén egy óra körülbelül, így a szülők haza érkeztéig egy fél óra – óra marad vissza, így az  6 és 7 közé tehető általánosítva.
  • A szerdai nap annyiban különbözik hogy mivel olyankor korábban haza érkezem a nagyfiúval, gyümölcs helyett ebédet eszik/eszünk először szintén nagyon lassú folyamatként, aztán megpróbálom lefektetni aludni (ami váltózóan szokott sikerülni mert nagyon nem szeret aludni menni, így olyankor mindig egy kis sírás árába kerül hogy ágyba jusson, és akkor sem biztos hogy fog aludni, bár az utóbbi időben mintha javuló tendenciát mutatna az alvás minősége, mennyisége 🙂 ) Aztán ha felkel ugyanúgy bili, gyümölcs evés, és indulás a kicsiért.
  •  Miután a szülők haza érkeztek vacsora van majd elviszik a gyerekeket lefektetni, míg nekem az asztalt kell lepakolnom, a mosogató gépbe bepakolnom és a játszó szobában rendet tegyek (bár erre már legtöbbször visszaérnek ők is, és segítenek benne).
  • A vacsorát többször én készítem kérésükre, hogy arra a fél órára tudjanak a gyerekekkel lenni. De ezek elég egyszerű ételek, amit csak épp a tűzre oda kell rakni, vagy berakni a sütőbe, vagy a mikróba.
  • A csütörtöki nap a kivétel ez alól, mert szerették volna ha heti egyszer én készítek valami igazi magyar vacsorát. Olyankor általában a napom java része elmegy ezzel, míg a boltba bevásárolok hozzá, és elkészítem, hogy este már csak melegíteni kelljen. De szívesen teszem, lelkesen és szeretettel.
  • Azokban az esetekben ha valamelyik szülő ne lenne reggel vagy este, mondjuk mert messzebb megy dolgozni és így korábban indul, vagy sokáig dolgozik és későn ér haza, akkor persze még többet kell segítsek. Olyankor reggel én készítem el a kicsit és viszem bölcsibe, esténként pedig segítek valamelyikőjüket lefektetni, és esetleg előtte a fürdetésben is. Ha egyikőjük se lenne itthon akkor vacsorázunk a gyerekekkel sima hideg kaját, valami szendvicset mondjuk, majd lefektetem őket.
    Ezen esetek gyakorisága megoszló, mikor megérkeztem akkor pont úgy jöttek össze a dolgok hogy többször voltak ilyenek, aztán szinte egyáltalán nem, most nem rég pedig egy egész hétig mert az apuka Kínába utazott dolgozni. De az mondjuk hogy egyikőjük se lenne itthon este, az a legritkább.
  • Ha a gyerekeknek nincs óvoda vagy bölcsőde, akkor szintén én vagyok velük egész nap, vagy ha betegek lennének is.
  • Ezen kívül hétfő esténként járok a nyelvsuliba. Sajnos csak heti egyszer, mert csak így van a kurzus, de egyébként az is teljesen jó szeretek járni.
  • Közlekedni jellemzően mindenhova biciklivel megyek. Mind a boltba, mint a nyelvsuliba, a nagyfiúért is (akkor a hátam mögötti ülésben ül), a városba is biciklivel járok be, és a kicsiért is azzal megyünk majd ha rosszabb idő lesz (csak akkor felrakom az utánfutót rá, amibe mind a két gyerek bele fér).

Hétvégente szabad vagyok jobbára, csak ha szólnak hogy mennének valahova, akkor vagyok kimondottan én a gyerekekkel. De egyébként szeretek velük is maradni ha nincs semmi különös.  Vasárnap reggelente szoktam misére járni, de ezen felül más kimondott programom nem nagyon szokott lenni.

Barátok terén sincs semmi extra, a brüsszeli lánnyal beszélgetek néha akinek megadtad az e-mail címem. Pont múlt hét szombaton találkoztunk is, elmentünk Antwerpenbe egyet ‘felfedezni’ a várost. Nagyon aranyos lány, jól szórakoztunk, minden bizonnyal fogunk még találkozni az elkövetkezendőkben is  🙂

A család általánosan nagyon aranyos velem, közvetlenek és lazák, ami nekem sokat jelent. Az anyukával ugye nem tudok olyan viszonyt ápolni mint az apukával, a nyelv miatt sajnos, ezért néha kissé nehézkes. Úgyhogy az angol tanulásra több időt és energiát kell fordítsak a közeljövőben azt hiszem, mint hogy csak itt vagyok, ezt eddig elhanyagoltam. De ezen felül szerintem minden rendben, sikerült beilleszkednem is a családba. A gyerekek is talán már mondhatom azt hogy megszerettek, és ez nagyon jó érzés. 🙂

Küldök pár képet is, gondolom inkább én kell a gyerekekkel érvényesüljek, ezért azokat küldöm el. 🙂

Üdvözlettel,
Bogi

Családjaink

Legfrissebb élménybeszámolóink