Sári beszámolója Franciaországból

Kedves Viki!

Először is köszönöm az érdeklődésedet, másrészt ne haragudj,hogy csak most válaszolok!

Hol is kezdjem… 4 hónapja vagyok a családnál és ez idő alatt rengeteg mindent történt, de igyekszem összefoglalóan írni. Szeptember 10-én érkeztem meg a családhoz Romainville-be, akik nagyon kedvesen fogadtak, én pedig izgatott voltam és reményekkel teli. A család kezdetben 4 főből állt: Apuka – Ugo, Anyuka – Quitterie, a 6 éves kislány – Garance és a 3 éves kislány – Céleste.

Alapvetően úgy egyeztünk meg az Anyukával,hogy minden hétköznap (szerdát kivéve) délután 15.30-ra megyek az oviba Céleste-ért, majd busszal átmegyünk a szomszéd városba, Les Lilas-ba, ugyanis ott van Garance iskolája. Amíg jó idő van elmegyünk a játszótérre vagy bármilyen szabadtéri programmal elütjük az időt, majd 16.30-kor elmegyünk Garance-ért az iskolába. Itt jött be egy utólagos változtatás, ugyanis Garance egyik osztálytársát (Clémentine) is én viszem haza. Ezután ha a gyerekek szeretnének, visszamehetünk a játszótérre, vagy irány haza. Általában az utóbbit választják. Otthon játszunk együtt, én pedig hazakísérem Clémentine-t, aki szintén Romainville-ben lakik. Majd olyan 18-18:15 körül készítem a fürdővizet és megfürdetem a lányokat, pizsit húzunk és elviekben az én feladatom itt véget ér. Bár sokszor készítettem már nekik vacsorát, és én fektettem le őket, ha a szülők még nem értek haza a munkából.

Szerdánként nincs tanítás, csak ovi, így Céleste megy reggel, de Garance marad otthon. Ilyenkor 11.30 körül indulok az oviba Garance-szal az oldalamon, felvesszük a kis hugit, majd átmegyünk Les Lilas-ba, 12 órától ugyanis a nagyobbik lánynak tánc órája van. Ilyenkor programozunk valamit Céleste-tel, 13 órára visszamegyünk Garance-ért, majd hazamegyünk és ebédelünk. Változó,hogy ki készíti az ebédet, én vagy az Anyuka. A délutánokra pedig egy több órás elfoglaltságot szervezünk az Anyukával, játszóházak, kalandpark, mozi, ilyesmi. Az esti program pedig már ugyanaz. A hétvégéim pedig szabadok.

A tapasztalatok.. már árnyaltabb kérdés.
Az első egy hónapban az Anyukával alapvetően jó a kapcsolatom, viszont Apuka rengeteget dolgozik, így vele kevesebbet találkozok vagy beszélek.
Az első 2-3 hétben Céleste-tel voltak kisebb gondok, ugyanis nagyon nehezen fogadott el. Sok változás érte akkor: az előző au pair június végén elment, a nyarat így az anyukájával töltötte, majd jöttem én, egy idegen, aki nap mint nap vele van, érte megy az oviba, játszik vele, fürdeti ésatöbbi. Másrészt szeptemberben kezdte az ovit, így új közösségbe is került. Szóval Céleste picit nehezebben fogadott el, amit az is nehezített,hogy az Anyuka otthonról dolgozott, ezért ha hazaértünk ő egyből az anyukája társaságát kereste. De idővel megtört a jég. Néha még van olyan napja, hogy sírdogál, mert az anyukájával szeretne lenni, de még csak 3 éves, teljesen érthető.. Garance-szal semmi gond nem volt az elején, aranyos és kedves volt, szót fogadott.

Majd napra pontosan egy hónap múlva, október 10-én megszületett az új családtag, a harmadik kislány, Ysée. Ysée megérkezése nagy mértékben megborította az otthoni békét. Az Anyuka fáradt volt, türelmetlenebb, a gyerekek féltékenyek, azóta Garance-szal nehezebb bánni. Szóval az ősz vége már egy nehezebb időszak volt mindenki számára. De a kedélyek lenyugodtak, én igyekeztem az Anyuka segítségére lenni mindenben. A baba január óta dadusnál van napközben, heti 4 napot. Eddig még csak 2 hét telt így el, ezért változó,hogy ki megy érte, de eddig főleg én mentem, 18 órára.

Néha úgy érzem szétszakadok, amikor 3 gyerekkel jövök haza délután az iskolából, majd a vendég kislányt hazakísérem és visszafele felveszem Ysée-t. Cumisüveg, etetés, közben fürdetés, de sír a baba, szólnak a lányok, makd összevesznek a lányok, ismét sír a baba, pelenka csere, valamelyik lány kiszállna a kádból, de én még a pelenka felett görnyedek stb.

3 gyermekkel valóban nem könnyű, és nehéz a tiszteletet kivívni magadnak, hiszen ők nem a te gyerekeid, pár hónappal ezelőttig nem is ismertek, és mint minden gyerek, ők is feszegetik a határokat – mit szabad és mit nem. De ettől függetlenül gyermeket nevelni csodaszép dolog, és au pair-ként igazán kiveszed a részed belőle, nap mint nap!

Amit esetleg mondanék leendő au pair-eknek, hogy vannak könnyebb és vannak nehezebb napok. Meg kell találni a gyerekek főbb érdeklődési körét, amivel igazán le lehet kötni a figyelmüket. El kell fogadni,hogy sokszor vágynak az édesanyjuk társaságára, ami ilyen korú kisgyerekeknél még teljesen érthető, így nem szabad zokon venni. Nekik is van rossz napjuk, amikor türelmetlenek vagy elutasítóak, ilyenkor pedig muszáj türelmesnek és megértőnek maradni.

Azt gondolom fontos arra törekedni,hogy a szülőkkel, főként az édesanyával partnerek legyetek. Ez segítség a program tervezésnél, és az esetleges problémák vagy nézeteltérések kezelésénél is! Legyetek nyitottak, kommunikatívak, kreatívak!

Au pair-nek lenni nagy kaland és rengeteg mindent lehet tanulni ez idő alatt! Az adott ország kultúráját, az emberek mentalitását, a nyelvet, valamint az emberekkel való kommunikációt és esetleges probléma kezelést, természetesen a gyerekekkel való kapcsolatépítést is és nem utolsó sorban nagyon jó önismereti gyakorlat is!

Igyekeztem a főbb pontokat leírni, remélem megragadható a lényeg belőle!

Még egyszer köszönetet szeretnék mondani Viki, hogy annyi mindenben segítettél és tényleg mindig mellettem álltál és számíthattam Rád!

Szép napot kívánok Neked,
Sári

Családjaink

Legfrissebb élménybeszámolóink