Fruzsi Franciaországból – “egy hónap alatt sikerült levetkőznöm a kezdeti bátortalanságomat”

Szia Viki! ‎

Csupa jó hírrel szolgálatok, itt minden rendben, olyannyira, hogy mikor az ,,első hónap” szavakat olvastam, kicsit összeszorult a szívem. Ha most kéne hazamennem nagyon szomorú lennék!

Épp ezen a hétvégén gondoltam rá, hogy mennyire összeszoktunk mostanra, mind a gyerekekkel, mind a szülőkkel. Bár nem volt nehéz, mert, ahogy már korábban írtam, a H.family egy nagyon kedves, nyitott és megbízható család. ‎:) ‎ Ez alatt az egy hónap alatt sikerült levetkőznöm a kezdeti bátortalanságomat és most már olyankor is jól boldogulok a gyerekekkel, ha a szokásosnál határozottabban kell fellépnem. De erre egyébként nem gyakran van szükség.  ‎

A munkarendem nem olyan kötött, mint eleinte hittem. Néha kevesebb, néha több időt töltök náluk (ha például később érnek haza a szülők és rám hárul a fektetés, de ilyenkor mindig időben szólnak)‎. Összességében akárhogy számolom 26 óránál többet nem dolgozom egy héten, ráadásul 3 teljesen szabad napom is van. Így aztán nem csak heti 3 nyelv órára, csavargásra, tanulásra, sportolásra, még unatkozni is van időm. Annak örülök legjobban, ha közös programon vehetek részt a családdal. Eddig voltunk múzeumban, Le Fontainebleu kastélyában és egy zseniális bűvész előadáson. Főleg a két utóbbi nyűgözött le nagyon. 😀

Barátokra eddig nemigen tettem szert.. Az ügynökségen még mindig nem voltam, mert a következő találkozó egybeesett az egyik órámmal, de Facebookon‎ már felvették velem a kapcsolatot és már várom a következő lehetőséget s személyes bemutatkozásra.  A nyelvsuliban lévő lányok aranyosak és alkalomadtán szívesen beszélgetünk, de mindenki messze lakik tőlem így külön találkozásra nagyon nincs esély. Azt hiszem, ha nagyon akarnám, persze meg lehetne oldani, hogy néha összefussunk, de számomra nem olyan fontos, így nem töröm magam.. Igazából mikor ide jöttem egyáltalán nem számítottam semmilyen társaságra‎, mert azt gondoltam dolgozni fogok. Hiába derült ki, hogy sokkal több a szabadidőm, mint vártam, azt hiszem a hozzáállásom megmaradt és eddig nem is érzem hiányát a baráti társaságnak. De zárkózottnak nem mondanám magam és ha úgy adódik szívesen részt veszek majd közös programokon.

Úgyhogy eddig nagyon elégedett, sőt boldog vagyok 🙂 A nyelvsulinak hála egyre jobban megy a nyelvtan és a beszédben is rengeteget fejlődtem. (A tankönyvünk is szuper, minden nap örülök, hogy megvettem.) Honvágyam egyenlőre egy szál se, részben, mert gyakran beszélek a családommal, részben pedig, mert olyan kevés ez a három hónap. Szinte túl kevés 🙂

Fruzsi

Családjaink

Legfrissebb élménybeszámolóink