Egy kis összefoglaló az itt töltött 5 hónapból:

Nagyon nagy lendülettel és lelkesedéssel jöttem ki, nem féltem egyáltalán. Talán a nyelv miatt egy picit, de ki ne félne attól,hogy hogy fogja magát teljesen megértetni egy idegen országban nem az anyanyelvén?

Az én “családom” egy anyukából és egy 4 éves kislányból állt, mert az apuka Amerikában dolgozik és ott is él, ő nincs itt Bécsben.

A beszéd körülbelül egy hónap után már teljesen zökkenőmentesen ment, néha kellett azért a fordító, de szépen megértettem magamat. Egy hónap után már be is iratkoztam az iskolába is, amit nagyon élveztem, heti 4-szer jártam minden délelőtt, és nagyon jó érzés volt, hogy (hellyel-közzel) mindent megértettem németül.

De többet a családról. A kislány nagyon eleven, de én ennek személy szerint örültem, mert így sosem volt unalom. Voltak harcok közöttünk, de nagyon jól kijöttünk egymással, volt,hogy csúsztunk-másztunk a földön, vagy a nyakamban fogva rohantunk, mert hát a cirkuszos játék az egyik legjobb a Földön. Egy-két hétvégén elvittek magukkal Hellmonsödtbe (rokonokhoz), ahol mindegyik alkalommal óriási hónak örülhettünk, ott játszottunk.

Naomiért (a kislány) mindennap mentem az oviba délután, volt,hogy előbb elhoztam és elmentünk a játszótérre vagy például hétfőnként balettra hordtam az utóbbi időben már, péntekenként pedig japán iskolába, ahol néha segíteni is kellett. Ez is érdekes volt, a sok japán ember között kicsit furán éreztem magamat az elején, de aztán már hozzászoktam. Az oviban is az óvó néni már megtanulta gyorsan a nevemet, ez is jóleső érzés volt számomra.

Mindenkinek ajánlom, aki érez magában egy kis kitartást, de például szeretne önállóbb lenni (mikor itt, teljesen egyedül el tudtam magamnak intézni a lakcím-bejelentést, valamint a bankkártyát a bankban, nagyon büszke voltam magamra). Nagyon sok türelmet is tanultam és a főzésben is rengeteget fejlődtem, szabadidőmben szívesen tevékenykedtem a konyhában, aminek mellesleg mindenki örült. 🙂 Alkalmazkodókészségem is nőtt még sokat, és nem mondom, hogy nem voltak mélypontok, de akkor kell arra gondolni, hogy ez az én javamra válik…és ez így is volt!

A nyelvet már jól beszélem, ami a későbbiekben is hasznomra fog válni, ezt már most tudom.
Nagyon megszerettem mind az anyukát, mind a kislányt!

u.i.: valamint innen elég rövid az út hazafelé, ajánlom,hogy ne vonattal járjatok, mert borzasztó drága, hanem teletaxival. Sokkal jobban megéri! 😉

Sok sikert! és köszönöm szépen a lehetőséget az AuPairHungarynek, valamint Vikinek! 🙂

Virág

Családjaink

Legfrissebb élménybeszámolóink