Szia Viki! 🙂

Elérkeztem a végéhez, jövő hét szerdán (júl. 24.) utazom haza, utolsó napjaimat töltöm Valenciában. El sem hiszem, hogy vége, hihetetlen, mennyire gyorsan elrepült ez az 5 hónap!
A család az elejétől a végéig rendkívül kedves és segítőkész volt, a gyerekek nagyon aranyosak, bár az utóbbi 2 hónapban egy kicsit kezelhetetlenné váltak, főleg a fiú, de ez benne volt a pakliban. Összességében náluk tökéletesebb családot nem is találhattatok volna nekem, az anyukával nagyon jól el tudok beszélgetni, és olyan jó érzés, hogy valaki megérti a futás iránti szenvedélyemet :D.

Júliustól a tengerparti nyaralójukban vagyunk, Valenciától kb. 1 órányira van, Oliva a város neve. Nagyon nyugis, a strand nincs tele emberekkel, és csak 1 perc séta a part. Általában 6-ig vagyok a gyerekekkel, aztán jön a nagyi és általában elviszi őket magával haza, és olyan 11-12 körül hozzák öket vissza másnap. Mit mondja, nap végére annyira kifáradok, hogy úgy alszom, mint a bunda.

Júliusban ellátogatott hozzám az egyik barátnőm, és elmentünk Barcelonába. Olyan gyönyörű város, és sikerült nem eltévednünk, nagyon jól ki van építve a tömegközlekedési rendszer, mindent sikerült megtalálnunk. Sajnos csak 2 napot töltöttünk itt, de ahhoz elég volt, hogy a főbb látványosságokat megnézzük. Biztos vagyok benne, hogy még ellátogatok ide a közeljövőben!

Amennyire szeretnék már otthon lenni, találkozni a családommal és a barátaimmal, ugyanannyira maradnék még. Legszívesebben megfognám a kedvenc helyeimet Valenciában, becsomagolnám a bőröndömbe és haza vinném őket. El sem hiszem, hogy ez az utolsó hétvégém itt, hogy utoljára fogok ellátogatni a kedvenc helyeimre, utoljára fogok sétálni ezeken az utcákon. Valencia belopta magát a szívembe, ahogy a család is, a gyerekek, és bár voltak nehéz pillanataim, a néha-néha feltámadó honvágy, vagy amikor a gyerekekkel nehezebb volt, de mindig is boldogan és mosolyogva fogok visszagondolni erre az 5 hónapra! 🙂

Köszönöm, hogy segítettél abban, hogy ezt megtapasztaljam!:)

Ági