Kedves Viki!

Az is mutatja, hogy milyen izgalmakkal és programokkal teli napjaim vannak, hogy nem tudtam eddig visszaírni.

A családom fantasztikus, nagyon megszerettem őket és azt érzem, hogy ők is kedvelnek engem. Hétfőtől péntekig dolgozom általában reggel kilenctől délután négyig. Ez néha változik de arról mindig előre értesítenek.

A gyerekek nagyon aranyosak és szófogadóak. Egy átlagos napon medencézünk, játszunk, filmet nézünk, sétálunk, játszóterezünk, vagy rajzolunk. Én főzök nekik ebédet, ami az elején nagyon félelmetesnek tűnt de mára teljesen kiigazodom a konyhájukban és eddig a srácok mindent megettek, amit csináltam. Többször is előfordult már, hogy a szabadnapjaimon is csináltunk programokat a gyerekekkel. Például a kisfiúval megnéztük a Harry Potter kiállítást, egy másik napon pedig lányos programként vásárolni mentünk a kislánnyal. Miután a szülők hazaérnek általában megsétáltatom a kutyát, illetve a közeli parkba szoktam menni olvasni. Miután “hazaértem” az egész család együtt vacsorázik és sokat beszélgetünk.

Persze azért az olvasásnál izgalmasabb programjaim is szoktak lenni. Facebookon keresztül hat au pairt ismertem meg, akik szintén Castellónban, vagy a közelben dolgoznak. Velük is rengeteg élményt éltem át. Valencia közelsége is hatalmas pozitívum. Többször is ellátogattam oda egy-egy napra, de természetesen Castellónra sincs panaszom. Csodálatos város és szerintem a családom a legszebb részén lakik. Imádom a pálmafákat, a tengerpartot, a belvárost és a tényt, hogy most már bizonyos helyekre térkép nélkül is odatalálok.

Sajnos a hazautazásom vészesen közeleg. Augusztus 12-én a családom elvisz Valenciába, de én még pár napot ott töltök egy hostelben, hogy rendesen fel tudjam fedezni a város azon részeit, amiket eddig nem sikerült, majd 16-án reggel indul a gépem haza.

Petra