Kedves Viki!

Olyan nehéz elhinnem, hogy jövő héten már repülök haza, nagyon gyorsan eltelt ez a két hónap.

Az első hét nehezebb volt, mert meg kellett szoknom a család ritmusát, minden ismeretlen volt. Hétfőtől péntekig dolgozom reggel 8:30-tól délután 14:30-ig.

A gyerekek is kipróbálták, hogy mennyit engedek nekik, mennyire vagyok szigorú. Szerencsére ez csak 2-3 napig tartott, azóta pár hiszti kivételével szót fogadnak. Sőt, az első hét végén mindketten mondták, hogy szeretnek. Nagyon édesek voltak, de úgy meglepődtem! Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan ennyire közel kerülök hozzájuk.

A host szüleimmel az első naptól kezdve jól megértjük egymást, nagyon jól kijövünk. Mindig kérdeznek, hogy szükségem van-e valamire, jól érzem-e magam, milyen ételeket szeretnék a boltból. Őszintén, nem érzem őket a főnökeimnek, inkább a barátaim és hárman együtt dolgozunk. Az egész családot úgy megszerettem, a gyerekek hozzám nőttek.

Bemutattak a régi au pair-üknek, vele elmentünk a sky gardenbe. De érdekes volt arról hallani, hogy neki mi volt a (szintén pozitív) tapasztalata a családdal.

Az angolom nyelvtani szinten nem fejlődött, de felsőfokú nyelvtudással jöttem ki. Viszont sokkal magabiztosabban beszélem a nyelvet.

Összességében nagyon örülök, hogy a járvány ellenére is úgy döntöttem, hogy au pair leszek.

Üdv.: Lenke