Kedves Anett és Viki!
Mint ahogy azt korábban megígértem küldöm a kis élmény beszámolómat.
Négy hónapja vagyok már kint Londonban , nagyon gyorsan repül az idő. Örülök, hogy bele vágtam ebbe az egészbe eddig csupa pozitív élményem van , remélem így is marad. :)
Amikor megérkeztem novemberben két fiúra kellett vigyáznom (Oliver 4 és Sam 6 éves) és úton voltak az ikrek akik azóta már meg is érkeztek, két csodálatos kislány. Így most négy gyerkőc van.
Kedves Anett és Viki!
Elnézést, hogy nem írtam meg eddig a részletes élménybeszámolómat. Gyorsan telnek itt a napok. :)
Tehát 2 hónapja vagyok itt Celle-ben, Hannover melletti kisvárosban. Ez a város nagyon szép, csendes, rengeteget lehet itt kerékpározni és közel van Hannover is, de számos szép város van a közelben, kisebb nagyobb is, mint pl. Bréma, vagy Hamburg, Dortmund.
A család, ahol vagyok, nagyon korrektek és kedvesek. 7 hét után utánam utazhatott a Mennyasszonyom látogatóba, aki 2 napja utazott vissza Magyarországra, 1 egész hetet tölthetett itt. Ez nagyon jó volt, sokat voltunk a gyerekekkel, családdal, együtt, nagyon gyorsan eltelt az idő. Várják vissza nyáron újra őt, aminek nagyon örülök + A lehetőségnek, és hogy ezt megoldhattuk.
A gyerekekkel úgy gondolom egyre jobb a kapcsolatom. A legkisebb fiúval nagyon szeretek játszani, igazi gyerek! Még amikor idejöttem segíteni kellett a biciklizésben, most már egyedül is megy neki. :) Ő 4 éves, és mindig vidám. Az apával megbeszélve szoktam neki felolvasni, egyre többször. A középső gyerek kislány, 6 éves, ő még mindig lány Au Pair-t szeretne, de ha bármit játszok vele, pl. fogócskázok vagy biciklizek vele, akkor jó a fiú is. :) Őneki több időre van szükség ahhoz, hogy elfogadjon, véleményem szerint. A nagyfiú egy kicsit visszahúzódóbb típus, de ettől függetlenül vele is egyre jobb a kapcsolatom. Ővele már másképp kell foglalkozni, ha hazajön a házit megcsinálni, gyakorolni vele, szeret waveboard-ozni. Ha a nyelvet még jobban fogom tudni beszélni, akkor még jobb lesz természetesen minden, de úgy gondolom még 3 hónap és belejövök, nagyon remélem. A főzés is jobban megy már, de van még mit tanulnom. :)
Nyelviskolába még nem járok, bár jó lenne, azt mondta az apa, hogy mivel van nyelvvizsgám, bele fogok jönni a nyelvbe, és majd később járok valamilyen magasabb szintre. Remélem tényleg így lesz.
Küldök képeket is, nem a legjobbak, általában a gyerekek készítették.
Minden jót kívánok nektek, köszönök minden segítséget.
Üdv: Zsolti
Kedves Anett és Viki!
Azt hiszem a lehető legjobb családhoz kerültem :-) nagyon kedvesek és segítőkészek, hétköznap esténként viszonylag sok időt töltünk együtt és minden pont úgy van, ahogyan előtte beszéltünk róla.
Kb. napi 5 órát dolgozok, arányosan oszlik meg a lányokkal töltött idő és a takarítás, napközben is van szabadidőm és a hétvégém pedig teljesen szabad, az esti gyermekfelügyeletet nem sokszor használják ki, de ha igen azt is előre mondják, hogy úgy tudjak készülni.
A lányoknak kb. egy hónap kellett, hogy megszokjanak, addig nagyon sok hiszti volt, amit nem volt könnyű kezelni, főképp azért mert a szülők nagyon engedékenyek. Viszont már ezen is túl vagyunk, és már beszélgetnek, játszanak velem a lányok és többé-kevésbé hallgatnak is rám :-)
Kedves Anett es Viki!
Mar 4 honapja elek itt, Irorszagban, Spanish pointban...
Gyonyoru kornyezetben...a szobam ablakabol latom a tengert! Ami hihetetlenul nagy elmeny reggelente a tenger zajaira kelni! 
A kornyezet tehat csodalatos, egy kisvarostol, Milltown Malbaytol alig par percre lakom. Ami nekem erdekes volt az a Pubbok szama...az egyik felszolgalo holgy elmagyarazta a valsag elott minden bolt mellett volt egy pub, mig a holgyek vasaroltak, addig a ferjeik, barataik beultek a pubba es ott vartak....
Szoval ez egy ilyen Ir sajatossag....
{youtube}nhtojiHOEKY|560|315|0{/youtube}
Kedves Anett és Viki!
Bocsánat a késői válaszért 
A napjaim jól telnek, épp négy hete érkeztem meg Londonba! Gyorsan szalad az idő.
Egy átlagos nap olyan 7 óra körül felkelek, elkészülök és fél 8 felé lemegyek, hogy lassan indulhassunk iskolába. Ébresztés, reggeli, készülődés a fiúknak nem az én dolgom, ezt legtöbbször apuka csinálja. A múlt héten már én vezettem az iskolába, persze valaki mindig ült mellettem (apuka, anyuka vagy egy nap mind ketten ott voltak), délután pedig még busszal mentem a fiúkért, mert szerintem ők is érezték, hogy még kicsit félek az egyedül vezetéstől (iskolából hazafele egyedül, azért már jöttem, de két eleven fiúval a hátam mögött, mégis csak más ugye!)
Kedves Anett és Viki!
Már régóta tervezgetem ezt az élménybeszámolót, de csak mostanra gyűlt össze annyi élmény, hogy arról érdemes legyen írni (meg ugye egy kis noszogatás sem ártott… ).
Majdnem két teljes hónapja költöztem Leiderdorpba. Leiden, egy nagyobb egyetemváros húsz perc busszal, szóval nem vagyok elvágva a külvilágtól .
A család, akikkel együtt élek, nagyon kedvesen fogadtak, és szerencsére ez az idő múlásával sem változott. A gyerekek (szám szerint három, egy 12 éves nagylány, Sarah, egy tíz éves fiú, Stijn és a hat éves kislány, Maud) már egyből a nyakamba ugrottak, és beráncigáltak a konyhába, hogy minél hamarabb megmutassák a nekem sütött tortát.
Kedves Au-Pair Hungary, Kedves Anett és Viki!
Még nem írtam nektek beszámolót, így gondoltam, - és amint megígértem -, most megírom. Már több mint két hónapja vagyok itt, ami csak úgy elrepült.
Még november végén jöttem ki ide, Németországba. Kölntől nem messze, egy kisvárosban: Odenthalban lakom egy nagyon kedves családnál. Két gyermek van: Katharina (7), és Maximilian (5). Nagyon aranyosak, bár a kislánnyal néha nehéz.
A családnál én vagyok a 4. au-pair, így az elején nem volt nehéz dolgom. A gyerekek tudták, hogy ki és mi vagyok. Viszont én vagyok az első fiú, így ezzel kapcsolatban viszont nehezebb dolgom volt.
Tavaly augusztusban érkeztem meg az első családomhoz, Anglia egyik kis városába Londontól nem messze. A család nagyon jónak tűnt a skype-os beszélgetések során, nagyon kedvesek voltak. Eleinte nem is volt gondom velük, később jelentkeztek a problémák… Nem volt rendes beosztásom, az anyuka sok mindent kért, amiről úgy gondoltam, hogy már nem az én munkakörömbe tartozik (például a kinti kapumosás a hidegben). Sokat kellett takarítanom is és sokszor egyedül, hiába volt egy házvezetőnőjük.
Egy 5 szobás, 5 fürdőszobás családi házat elég nehéz egy egyszerű aupiarnek tisztán tartania… és persze, ami a legfontosabb a gyerekek. Szinte egyáltalán nem foglalkoztam velük. Elég nagycsalád volt, így mindig volt valaki otthon és hát persze, hogy nem velem játszottak akkor a kicsik. Természetesen időben jeleztem a problémáimat, meg is beszéltem az ügynökséggel és az anyukával is többször. Én megpróbáltam, maradtam ameddig tudtam, viszont amikor már a házvezetőnő is felmondott, akkor én is menni akartam.
Kedves Anett és Viktória!
Elnézést, hogy megvárakoztattalak benneteket a levelemmel, de végre sikerült elfogadhatóan összefoglalnom eddigi élményeimet. Úgy gondolom, így legalább jobb képet kaptok az itteni életemről. Őszintén szólva az elején a rossz tapasztalatok többségben lettek volna. De jobb, ha az elején kezdem.
Abban a különleges helyzetben vagyok, hogy Hollandiában lehetek egy portugál családnál. Így egyszerre két kultúrát is megismerhetek. Amikor Csilla felvetette a dolgot, rögtön megtetszett ez az egész. Anyukával való telefonbeszélgetésem alatt is éreztem, hogy ők számomra az ideális család. Nagyon közvetlenek, érdeklődőek és iszonyatosan humorosak, amit én nagyon szeretek.
