Szia,
képeket még nem csináltam sokat, volt elég munka itt. 🙂 Aranyosak a gyerekek, a pici még nem beszél, de a nagyobb annál többet. A pici még nincs két éves, a nagyobb már 3. Jól megértjük egymást, de nekem még tanulnom kell, hogy mit lehet és mit nem, pl. hány aszalt barackot ehet vacsora után a nagyobb. 🙂 Meg kell tanulni nemet mondani néha, megbeszéltük a szülőkkel, hogy nem lehet mindent, amit kér. 🙂
Az első nap megvolt minden , aminek meg kellett lennie: főzés, játék, sírás és egyéb piszkos dolgok, amik akkor történnek, ha a gyerek nem hord pelust és még nem igazán szobatiszta. 🙂 A második nap (ma) már jobb volt, mentünk a játszótérre, jót kajáztunk, sütött a nap, jó idő volt. Megértem, hogy a picinek nem könnyű átszokni, gondolj csak bele, hogy 7 órát utaztak repülővel az apukájukkal Amerikából, és itt hat óra az eltérés, olyan helyen van, amit nem is ismer, olyan emberrel (velem) akit nem is látott még, minden új, mindent meg kell szokni, de szerintem minden rendben lesz, holnap estére már mindenki jól fogja érezni magát. 🙂 
A gyerekeknek van biciklijük, szóval majd mehetünk biciklizni is. A szülők jó fejek, meg tudok beszélni velük mindent. Remélem ők is kedvelnek, eddig még nem volt panasz rám. Egyenlőre ennyi amit írni tudok.
Vannak képek a szobáról, amikor kitakarítottam és összeraktam a picinek a kis biciklit és felszereltem az ágyakra a védőhálókat. Mellékelten küldöm. És a lakásról is küldök képeket.
Üdv
Bea
{phocagallery view=category|categoryid=40|float=left|displayname=0}