26 Sze20162016.12.09.
Bejegyzés
Adri Bécsből – “rengeteg a program és színesek a napjaim”

Adri Bécsből – “rengeteg a program és színesek a napjaim”

Szia Viki!

Vini(4),Ralphi(5),Ők az én gyerkőceim. Már több mint 1 hónapja megérkeztem Bécsbe. Én nagyon jól érzem magam itt,rengeteg a program és színesek a napjaim.

Az első három hétben egyedül voltam itthon a gyerekekkel ekkor volt időnk megszokni egymást.Most már elkezdődött az ovi, így a gyerekekkel már nem olyan sokat vagyok.

29 aug20162016.12.09.
Bejegyzés
Nóri Ausztriából – “úgy érzem, a lehető legjobb helyen vagyok most”

Nóri Ausztriából – “úgy érzem, a lehető legjobb helyen vagyok most”

Szia!

Először is bocsi, hogy csak most írok. Pont ma van egy hete, hogy megérkeztem. Minden rendben ment, már berendezkedtem és a környéket is feltérképeztem.

A családot nagyon szeretem. Nagyon rendesek a szülők és aranyosak a gyerekek. Még nem érzem otthon magam teljesen, de ők mindent megtesznek, hogy jól érezzem magam. Én is mindent megteszek, hogy segítsek ahol tudok, bár még nincs olyan sok tennivalóm az iskolakezdésig, mert addig anyuka is itthon van :)

A szülőkkel sokat beszélgetünk és gyakran viccelődünk - főleg az apukával, ő a nagy mókamester. Jól megértjük egymást, a németben is segítenek ha kell. Tudnak pár szót magyarul, amiket előszeretettel használnak és kérdezni is szokták, hogy ez vagy az mi magyarul. Sokat mesélnek és bevonnak a család életébe.

Úgy érzem, a lehető legjobb helyen vagyok most. Köszönöm, hogy segítettek és megismerhettem ezt a csodás családot! :)

Üdv. Ausztriából
Nóri

20 Júl20152016.12.09.
Bejegyzés
Teréz 1 éve Ausztriában – részletek

Teréz 1 éve Ausztriában – részletek

És igen... ez is elérkezett. Nagyon boldog vagyok, hogy hazamehetek végleg. 1 év tele nehézségekkel, élményekkel és jókedvvel. Sok sok tapasztalatot szereztem és nem a legutolsó sorban, még egy nyelvet is rendesen megtanultam.

Nem bántam meg, hogy kijöttem, de köszönöm nekem elég volt ennyi.

De egyben biztos vagyok. Én még fogok visszajönni. Hisz barátaim vannak. Meg szeretem Tirolt.

20 ápr20152016.12.09.
Bejegyzés
Ramóna Ausztriából – “úgy érzem, hogy ez abszolút egy adok-kapok dolog”

Ramóna Ausztriából – “úgy érzem, hogy ez abszolút egy adok-kapok dolog”

Sziasztok! 

Szerencsére továbbra is minden rendben megy a családdal!

Az anyuka elhívott nyaralni magukkal, oda a barátjával és az ő gyerekeivel mennénk majd. 5 gyerek  lesz így ott, de nem gond. Katja mondta, hogy mivel alapból nélkülem mennének, nem kell attól tartanom hogy folyamatosan "dolgoznom" kell ,mert nyaraláson a gyerekeket is arra szoktatják, hogy segítsenek a pakolásban, stb. Nagyon örülök , hogy elhívtak, mivel állítólag hosszú ideje nem vittek el Au-pairt nyaralni.

12 jan20152016.12.09.
Bejegyzés
Ramóna Ausztriából – “az anyukánál úgy érzem, hogy a család része vagyok”

Ramóna Ausztriából – “az anyukánál úgy érzem, hogy a család része vagyok”

Sziasztok!

Most a héten tértem vissza  a téli szünetemről, ami egészen hosszú volt szerencsémre.

A napirendem nem egyszerű, hiszen más és más az anyukánál is és az apukánál is. Az apukánál délelőttönként nem kell csinálnom semmit, csak reggelente kell felkelnem és a reggelizni a családdal iskola előtt.Ezután a gyerekek fél1 körül hazaérnek és onnantól körülbelül este 6ig kell rájuk ügyelnem. Szinte csak focizni szeretnek, így ezt szoktuk játszani. A csütörtök és a péntek az, ami kicsit eltér a többitől, mert ezeken a napokon a gyerekek itthon ebédelnek.

08 Sze20142016.12.09.
Bejegyzés
Teréz Tirolból – “sok minden történik, és lehetetlen mindent elmesélni”

Teréz Tirolból – “sok minden történik, és lehetetlen mindent elmesélni”

Sziasztok!

Már lassan 1 hónapja kint vagyok. Hát mit ne mondjak. Iszonyatosan jó, semmire se lehet panaszom, Tirol egy fantasztikus hely.

A család nagyon kedves és türelmesek. Van 3 gyerek, de nekem csak a legkisebbikre, a 3 évesre kell vigyáznom. Az apuka csak hétvégente van itthon, mert van egy cégük és ezért mindig Bécsben van.

09 dec20132016.12.09.
Bejegyzés
Zsófi Ausztriából – „nem lehet semmire se panaszom”

Zsófi Ausztriából – „nem lehet semmire se panaszom”

Kedves Anett és Viki!

Pénteken lesz egy hónapja, hogy itt vagyok Spittalban. Nagyszerű családhoz kerültem, közvetlenek, segítőkészek, nem lehet semmire se panaszom smile
A gyerekek is többnyire szót fogadnak, az anyuka pedig elég laza, megvannak persze az elvárásai, de eddig semmi kifogása nem volt, dicsér, meg mindig mindent megköszön, amit csinálok. Gyorsan beilleszkedtem, nem volt nehéz, elég hasonló az életfelfogásuk, mint nekem, illetve a családi szokásaik, elvárásaik is hasonlóak, mint az én családomban, otthon.

A délelőttjeim általában szabadok, takarítanom nem kell, mert van takarítónő. Főznöm minden nap kell, de ez 1 óránál nem szokott több lenni. Kb. hetente 2x én keltem és indítom a gyerekeket az iskolába reggel, 6 vagy 5 órájuk van, miután megjöttek ebéd, aztán házi feladat, egy kis játék, aztán 5 fél 6 körül vacsora. Fél 9-kor pedig lefekvés.

02 dec20132016.12.09.
Bejegyzés
Judit Ausztriából – „Az számít, amiben hisztek és amiért képesek vagytok tenni!”

Judit Ausztriából – „Az számít, amiben hisztek és amiért képesek vagytok tenni!”

Pörög az élet, pereg az idő, annyi minden lenne, amit leírhatnék, de nem szeretnék részletekbe merülni.
Jönnek új dolgok az ember életébe, megpróbálja élvezni azokat, és amikor eljön az ideje, akkor elengedi őket, és hagyja továbbfolyni az eseményeket, ahogy azt a sorstól elvárható...

1 éve, hogy kiköltöztem Ausztriába. Hihetetlen, hogy eltelt egy év, de még mindig itt vagyok! A helyzet az, hogy nagyon szerettem itt élni a családnál, mindannyian nagyon segítőkészek voltak velem mindig mindenben, és tudtam, ha bármi történne, számíthatnék rájuk. Az anyuka felajánlotta, hogy maradhatnék még náluk egy évet, ha szeretnék, de én úgy érzem,  - immáron 24 évesen, mert október 6.-én ezt is megéltem - hogy tovább kell lépnem. Ha maradnék, talán csak egy helyben toporognék, talán csak a könnyebb utat választanám, csak halogatnám a dolgokat, mert aminek el kell jönnie, az el is jön.

04 nov20132016.12.09.
Bejegyzés
Laura Ausztriából – „ez az egy év tényleg tele volt egyaránt pozitív és negatív történésekkel”

Laura Ausztriából – „ez az egy év tényleg tele volt egyaránt pozitív és negatív történésekkel”

Szia Anett!

Egy évvel ezelőtt izgatottan pakoltam össze és készültem a kiutazásomra, most pedig vegyes érzelmekkel számolom vissza a napokat…

Amikor kijöttem a minimális német nyelvtudásommal, még fogalmam sem volt róla, hogy mennyi minden történhet itt velem, és mennyire hatással lehet ez az egész rám.

Az első hónap gyakorlatilag a megszokásról szólt, egy idegen családhoz költözöl, más szokások közé, idegen a nyelv és minden ismeretlen. Szerencsére én rá két napra már kezdhettem is a nyelvkurzust, így rögtön az ismerkedést is.

Különben a legelső héten, alig hogy kijöttem, már egyedül is lettem itt hagyva 4 napra (temetés miatt utazott el a család). Ekkor a szomszéd felügyelete alá kerültem, megmutatták a környéket, elmentünk kicsit túrázni, együtt ebédeltünk, szóval a velük való kapcsolatom épült fel a leghamarabb. Náluk jobb szomszédokat nem is kívánhatnék.