02 dec20132016.12.09.
Bejegyzés
Judit Ausztriából – „Az számít, amiben hisztek és amiért képesek vagytok tenni!”

Judit Ausztriából – „Az számít, amiben hisztek és amiért képesek vagytok tenni!”

Pörög az élet, pereg az idő, annyi minden lenne, amit leírhatnék, de nem szeretnék részletekbe merülni.
Jönnek új dolgok az ember életébe, megpróbálja élvezni azokat, és amikor eljön az ideje, akkor elengedi őket, és hagyja továbbfolyni az eseményeket, ahogy azt a sorstól elvárható...

1 éve, hogy kiköltöztem Ausztriába. Hihetetlen, hogy eltelt egy év, de még mindig itt vagyok! A helyzet az, hogy nagyon szerettem itt élni a családnál, mindannyian nagyon segítőkészek voltak velem mindig mindenben, és tudtam, ha bármi történne, számíthatnék rájuk. Az anyuka felajánlotta, hogy maradhatnék még náluk egy évet, ha szeretnék, de én úgy érzem,  - immáron 24 évesen, mert október 6.-én ezt is megéltem - hogy tovább kell lépnem. Ha maradnék, talán csak egy helyben toporognék, talán csak a könnyebb utat választanám, csak halogatnám a dolgokat, mert aminek el kell jönnie, az el is jön.

04 nov20132016.12.09.
Bejegyzés
Laura Ausztriából – „ez az egy év tényleg tele volt egyaránt pozitív és negatív történésekkel”

Laura Ausztriából – „ez az egy év tényleg tele volt egyaránt pozitív és negatív történésekkel”

Szia Anett!

Egy évvel ezelőtt izgatottan pakoltam össze és készültem a kiutazásomra, most pedig vegyes érzelmekkel számolom vissza a napokat…

Amikor kijöttem a minimális német nyelvtudásommal, még fogalmam sem volt róla, hogy mennyi minden történhet itt velem, és mennyire hatással lehet ez az egész rám.

Az első hónap gyakorlatilag a megszokásról szólt, egy idegen családhoz költözöl, más szokások közé, idegen a nyelv és minden ismeretlen. Szerencsére én rá két napra már kezdhettem is a nyelvkurzust, így rögtön az ismerkedést is.

Különben a legelső héten, alig hogy kijöttem, már egyedül is lettem itt hagyva 4 napra (temetés miatt utazott el a család). Ekkor a szomszéd felügyelete alá kerültem, megmutatták a környéket, elmentünk kicsit túrázni, együtt ebédeltünk, szóval a velük való kapcsolatom épült fel a leghamarabb. Náluk jobb szomszédokat nem is kívánhatnék.

09 Sze20132016.12.09.
Bejegyzés
Erzsi Bécsből – “Tudatos elszántságra van szükség”

Erzsi Bécsből – “Tudatos elszántságra van szükség”

Kedves Anett!

Mint ahogyan azt a levél témája is jelzi, ez az utolsó bejegyzésem... Bizony, az egy év nagyon hamar elment. Annyi mindent megéltem és átéltem ennyi idő alatt, hogy összegezni talán nem is lehet igazán, hiszen mindig eszembe jut (miután persze elküldtem a levelet Neked), hogy még mit felejtettem el megosztani veled. smile De az összegzést meghagyom a végére, előtte pár szóban felvázolom, hogy mi is történt március óta...

Ugyebár elköltöztem a családtól, ami némileg megváltoztatta a velük töltött időmet, így félúton jártam az aupair és a bébiszitter megnevezés között, nem voltam már igazán aupair, mert nem voltam ott minden pillanatban, de bébiszitter sem voltam, mert attól sokkal több mindent csináltam. Ebben a köztes állapotban pedig előfordult, hogy néha bizony elvesztettem a motivációmat, nem volt kedvem elindulni, mert tudtam előre, hogy mi lesz a napi program. Persze miután megérkeztem ez az érzés egyből elillant, de mégis...

21 máj20132016.12.09.
Bejegyzés
Laura Ausztriából – Túl a fél éven

Laura Ausztriából – Túl a fél éven

Szia Anett!

Május elején volt, hogy féléve kint vagyok. Rengeteg minden történt velem azóta, de talán menjünk vissza még év elejére, amikor igazán beindultak a programok. Februárban a gyerkőcöknek volt egy egy hetes iskolaszünetük a félév miatt, arra az időre az apuka elvitt minket a nagymamához Németországba, a Fekete Erdő közelébe. Az az egy hetem igazán jó volt, Németország gyönyörű volt, akkor még nagy volt a hó is, de a házak, a táj teljesen más, mint itt. A nagymamával nagyon jól kijöttem, akárkivel beszélt, agyon dicsért, hogy milyen kedves vagyok és mennyire segítőkész, és ez nagyon jól esett smile. Az ország azon részén sváb németet beszélnek, teljesen más, mint amit itt Ausztriába stájer területen hallok és természetesen köre sincs a hochdeutsch-hoz, amit a kurzuson tanulok.

06 máj20132016.12.09.
Bejegyzés
Betti Ausztriában – szerintem hatalmas mázlim van

Betti Ausztriában – szerintem hatalmas mázlim van

szia!!

Bocsi, csak nem ment a net a gépemen, de már minden jó. Nehezen megy még a beszéd, de megérteni egészen jól megértem őket.Igazából szerintem hatalmas mázlim van velük. Van egy kb 90 m2-es saját lakásom, hat szobával az első szinten, a második, és harmadikon laknak ők, a földszinten van a fogorvosi rendelőjük. Egészségesen eszünk, tegnap előtt egy másik városban vacsorázunk a család barátaival, és az ő Au-pairükkel, remek volt. A gyerekek nagyon aranyosak, kicsit el vannak kényeztetve, de lehet bírni velük.

15 ápr20132016.12.09.
Bejegyzés
Erzsi Bécsből – “Mi is történt július óta…”

Erzsi Bécsből – “Mi is történt július óta…”

Kedves Anett!

Lassan az "utolsó" etap-ba beleérve gondoltam összegzem kicsit az itteni tapasztalataimat, mi is történt velem július óta...

Szóval amikor idekerültem 2 kisgyerekkel indítottam (a kicsi akkor 5 hónapos, míg a nagyobbik 2 hét híján 2 éves volt), akik mára már nem is olyan kicsik: hihetetlen, hogy a megérkezésemkor még csak a földön fekvő kisbabából járó - olykor rohanó- és beszélni tanuló kisgyerek lett, míg a nagyobbik egyre csak cserfesedik, na meg hozza a dackorszak minden velejáróját, de azért tartjuk a frontot. A szülőkkel is nagyon jó a kapcsolatom, sosem volt probléma, vagy nézeteltérés, ha bármire szükségem van, egyből segítenek, szóval tényleg jó helyre kerültem. Feltétel nélkül megbíznak bennem, nincsenek szabályok, ha a gyerekek velem vannak, akkor én vagyok a "főnök" és ezt a gyerekek is elfogadják.

18 Már20132016.12.09.
Bejegyzés
Judit Ausztriában – A gyönyörű Oberturm am See-nél

Judit Ausztriában – A gyönyörű Oberturm am See-nél

Szia!
 
Gondoltam, régen írtam már, ezért adok magamról egy kis életjelet! smile

Még mindig itt vagyok Ausztriába, a gyönyörű Obertrum am See-nél.
A helyzetem változatlan. A család még mindig nagyon kedves és figyelmes velem. Mikor karácsonykor hazautaztam, fizették a jegyemet. Ez volt tőlük az én Karácsonyi ajándékom! Én megleptem őket aztán egy jó kis Tokaji borral, Egri bikavérrel - ugyan is nagyon szeretik a finom borokat - továbbá anyukámék küldtek nekik narancsos marcipánkrémet és marcipános csokoládét - mivel a marcipánt is nagyon szeretik. smile Én pedig megvettem karácsonyra a Maxnak a Jégkorszak 4 filmet és egy robotos Lego játékot - mivel ő meg a Lego-ért van oda.

28 jan20132016.12.09.
Bejegyzés
Hajnalka Ausztriából

Hajnalka Ausztriából

Sziasztok!

A nevem Czeglédi Hajnalka, és szeptemberben jöttem ki Ausztriába. A család, akikhez kiutaztam, Salzburg mellett, Straßwalchenben élnek. Két lányuk van, 8 és 3,5 évesek. Eleinte nagyon izgultam, hogy fogadnak majd engem, elfogadnak-e majd, de kellemesen csalódtam. A lányok az első perctől kezdve a barátnőjüknek tekintenek, kedvesek velem, mindig rajzolnak vagy festenek nekem valami szépet smile. Hihetetlenül jó érzés, amikor hozzám bújnak és mindketten mondják, hogy „Ich liebe dich, Hajni!” ! Jó érzés azt is látni, amikor egymást ölelve alszanak el az ágyban, jó testvérek, szeretik egymást nagyon.

14 jan20132016.12.09.
Bejegyzés
Laura – Ausztria (2)

Laura – Ausztria (2)

Szia Anett!

Lassan két hónapja lesz, hogy kint vagyok, bár jelenleg még itthon tartózkodom. A család is elutazott az ünnepekre és csak a hétvégén mennek haza, úgyhogy 3 hetem volt itthon, aminek mindjárt vége is lesz. Ma van a szülinapom, így még délelőtt fel is hívott az apuka, hogy felköszöntsön, bár amikor a felvettem csak annyit szólt bele, hogy egy pillanat.. Képzeld el a gyerekek elénekelték nekem angolul és németül is a boldog szülinapot! :) Azt hiszem ennél jobb ajándékot még sosem kaptam :))

14 nov20122016.12.09.
Bejegyzés
Laura – Ausztria

Laura – Ausztria

Szia!

Holnap lesz egy hete, hogy sikeresen kijöttem Trofaiach-ba. Az első este még furcsa volt itt lenni, főleg, hogy a szoba kétszer akkora, mint otthon, teszem hozzá én sem egárlyukban élek. Nagy örömmel fogadott az apa a látogatás után. A gyerekeknek kellett megint egy kis idő, mire feloldódtak ismét, de akkor a kislány a nyakamba ugrott :)