Sziasztok Au-pair-ek!
György vagyok és én is Au-pair voltam egy hamburgi családnál egy évig. Beszámolóm célja, hogy megosszam tapasztalataimat és élményeimet azokkal, akik bele szeretnének vágni ebbe a dologba vagy már éppen benne vannak J
2009 októberében utaztam Hamburgba, ahol egy 6 éves kisfiúra (Trejan) kellet vigyáznom. Indulás előtt én is izgultam és teli voltam kérdésekkel. Mi lesz, ha mégsem jövök ki a családdal? Mennyire fogjuk egymást megérteni? Stb… Amikor leszálltam a buszról, a család már várt és a bemutatkozás után Trejan első kérdése az volt, hogy keresztül tudom-e ugrani a vasúti síneket? Ekkor már sejtettem, hogy nem fogunk unatkozni. J
Miután megérkeztünk a családhoz, másnap megbeszéltünk a heti feladatokat. Az én dolgom az volt, hogy elhozzam Trejant az oviból 15:00-kor és este 19:00-ig vigyázni rá, plusz egy egyszerű vacsorát készíteni és mindezt hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken. Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis beszéltem a többi Au-pair-el és kiderült, hogy elég sok szabadiőm volt hozzájuk képest. Az, hogy mindenki más feladatokat kaphat a családjánál vagy éppen többet vagy kevesebbet kell a gyerekekkel foglakozni, azt el kell fogadni, mert ez családonként eltérő és azt is fontos szem előtt tartani, hogy más környezetben, más szokásokkal és szabályokkal fogunk együtt élni.
A kezdeti nehézségek természetesen engem is érintettek. Mit merre találok a városban? A közlekedést megismerni. Melyik nyelvtanfolyamot válasszam? És még sorolhatnám. De ha bármi kérdésem volt vagy nem tudtam valamit, a családom segített és mindig jó tanácsokkal látott el. Nekem az első két hét, ami igazán nehéz volt. Pontosabban az, hogy Trejan elfogadjon, ugyanis én egy új ember voltam számára, akinek épp úgy joga van a hűtőbe nyúlni és csokit enni, mint neki J Ezt csak azért mondom, hogy ne lepődjetek meg ha a gyerek(ek) passzívak lesznek az elején, hisz mi még idegenek és furcsák vagyunk a szemükben. Ebben a problémában is sokat segített a család. Elmesélték Trejannak, hogy megyünk majd uszodába, moziba, focizni és játszani. Miután ő is tapasztalta, hogy mégsem úgy van, ahogy gondolta az elején, már sokkal jobban kijöttünk egymással. A család által tervezett közös programok sokat segítettek és mindketten élveztük. Általában fociztunk délutánonként, a téli időszakban úszodába jártunk vagy gyerekszínházba, de volt, hogy breaktáncolni is jártunk vagy csak a városi játszótéren szórakoztunk. Sokszor volt példa arra, hogy összevesztünk, de talán ez pont azért volt jó, mert kibékültünk és még jobb „haverok” lettünk. Az utolsó előtti hónapomban volt, hogy megvédtem Trejant a többi nagyobb gyerektől, akik el akarták venni a labdáját és utána már hivatalosan is a „legjobb barátja” lettem J
Ami még fontos volt, az a nyelvsuli. Nekem nem volt nehéz a bejárás, mert a városközpont két megállóra, a nyelviskola pedig négy megállóra volt (kb. 20 perc). Ami meglepetésként ért, hogy a tanfolyam teli volt fiatallal, akik szintén Au-pair-ek voltak és a tanárom is egészen jól tanított.
Szabadidőmben azt csináltam, amit akartam, ha esetleg hétvégén vigyáznom kellett a gyerekre, azt időben közölték velem vagy ha családi programot terveztek, akkor megkérdezték, hogy van-e kedvem velük tartani, ezenkívül havonta egyszer a hamburgi Familienservice közös programot szervezett az au-paireknek. De az igazán emlékezetes programok, azok az egyénileg megszervezett bulik voltak a hamburgi magyarokkal. Velük jártuk be a város minden zugát a Stadtpark-tól a Reeperbahn-ig 😀 A nyári szabadságom nem Magyarországon, hanem Németországban, Mannheim-ban töltöttem keresztapámnál és Luxemburgba is ellátogattunk ez idő alatt.
Összességében véve sokkal jobbat kaptam, mint amire számítottam az eljén. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy rendes, toleráns és megértő családhoz kerültem, akikkel most már mindig tartani fogom a kapcsoltatot és a nyáron is visszavárnak J. Minden kezdet nehéz, ez szerintem is így van, mert nekem is az volt, de tapasztalataim szerint a nyelvtanulás és egy másik kultúra megismerésére ez a legjobb mód, úgyhogy megéri!!! 😀 Ajnánlom mindenkinek akinek ilyen céljai vannak az életben!
Üdv!
Gyuri