Sziasztok!
Nem felejtettem el a kéréseteket, miszerint írjak beszámolót és ígérem hamarosan meg is kapjátok, de egy ici-picit populáris életet élünk idekint :)) ami persze nem baj, de rengeteg utazással, bulival jár :)) A családommal minden rendben, bár apukával egy kicsit nehezen kommunikálunk (nem igazán a kommunikálás az erőssége, mint ahogy ezt anyukától megtudtam), de azért megoldjuk, amit meg kell oldani.
Különösebben semmilyen fajta összeütközésünk nem volt.
Az elején Mirjam elmondta a szabályokat, meg egy-kettő időközben kialakult, amelyeket betartok és nincs semmi probléma 🙂 no meg nehezemre sem esik, hisz szinte alap dolgokról van szó.
Szereztem itt pár új barátot, ők nem au-pairek hanem itt élő és dolgozó magyarok. Nagyon jól kijövünk egymással. Együtt szoktunk elmenni mindenfele, meg a hétvégéket is egymásnál töltjük amennyiben ez kivitelezhető.
Nemrég jöttek új au-pairek, velük már felvette a kapcsolatot, de nagyon nehezen tudjuk a találkozót összehozni, mivel amikor az egyiknek lenne jó akkor a másiknak nem :S Az időjárás se kedvez éppenséggel a találkozókhoz, arról nem beszélve, hogy a közlekedés borzasztóan drága :S De azért igyekszünk.
A gyerekek élnek 🙂 és sokat tanultak mióta itt vagyok, de nem mondanám, hogy könnyű velük a helyzet. Eléggé akaratosak és makacs természetűek, ráadásul még irigyek is a másikra (mindig az kell, amivel a másik játszik), így a napok többsége hisztivel és sírással teli :))) Természetesen rengeteg jó tapasztalat és élmény is fűződik hozzájuk, pl. mikor az ölemben alszanak el és engem is elnyom velük az álom, vagy mikor birkózunk a kanapén, vagy most a pelenka leszoktatási időszakban a kis kölök rendszerint levizeli a nagy ablakot :)) A legmeghatóbb számomra az volt mikor visszaérve a 2 hét nyaralásból a kislányt vagy 20 percig nem tudtam a nyakamból leszedni, annyira örült h lát :)) A szülők is alig hitték el :))
Beköszöntött az ősz, az időjárás folyamatosan játszadozik velünk, de egy valami állandó: az pedig az eső. Rengeteget esik, ami nagyban megnehezíti a gyerekekkel való kimenetelt. Ez azért sem előnyös, mert bár már 3 és fél évesek lesznek még mindig nem fogékonyak semmire sem.
Próbáltam már mindent (festés, gyurma, nyomda, rajzolás, vonat építés, kockavár építés, és még ki tudja mit), sajnos semmi nem köti le őket 2 percnél jobban. Ellenben imádják egymást nyesztetni. Mint két pitbull.
A szülők pedig abszolút nem nevelik őket következetesen. Sőt az apuka szinte sehogy sem. Csilla mondta az elején, hogy ez egy érdekes felállás itt, igaza volt 🙂 Valóban érdekes, de nem vészes.
Hirtelen most ennyi jutott eszembe :)) Igyekszem összeszedni a maradékot is és normális formában megküldeni számotokra :)) Csatoltam pár képet 🙂
Puszi
Niki
{phocagallery view=category|categoryid=49|float=left|displayname=0}