Szia!
Hát most jutottam el odáig, hogy tudjak egy hosszú élménybeszámolót írni. 🙂
Szóval itt vagyok Waiblingenben lassan 2 hónapja a Vargas családnál. Sajnos csak ezen a héten kezdtem el a nyelviskolát, előbb nem indult kurzus. Jó, mert kitölti az üres délelőttjeimet.
Így telik egy napom: negyed 8-kor kelünk, reggelit készítek a gyerekeknek az apuka szerencsére ilyenkor még otthon van és segít a reggeli készülődésben, ezután elviszem a kislányt oviba, majd a kisfiút suliba. Ezután vagy rohanok a nyelvsuliba ahová pár perc késéssel esek be vagy megyek haza és “enyém” a délelőtt. Ilyenkor ha kell házimunkát végzek(vasalás, porszívózás) és főzök ebédet. Szerencsére nem várják el, hogy konyha tündér legyek, szóval mindig valami egyszerű ebédet csinálok, azért néha megpróbálkozok valami újjal is. Déleben megyek a kisfiú elé, majd 1-kor a kislányért. Ezután 5-6-ig vagyok a gyerekekkel. Akkor jön haza az anyuka.
A szülők nagyon kedvesek és jó fejek. Tanultam is tőlük ezt-azt. Én nem vagyok vallásos, ők viszont rendesen igen. Először furcsa volt, de most már kifejezetten tetszik. Vasárnaponként gyülekezetbe járunk, étkezéseknél imádkozunk.
Sajnos még csak 1-2 ismerőst szereztem, ők ukrán au-pairek, szóval még kicsit egyedül érzem magam. Néha honvággyal küzdök, de szerintem ez természetes, mert most először vagyok távol a családomtól. Karácsonykor haza tudtam menni egy hétre, ennek nagyon örültem.
A gyerekek gyorsan elfogadtak, de mostanában talán túlzottan is megszoktak. A kisfiúval néha nagyon nehéz, elengedi magát és ha olyan kedve van megüt, a tesójával is elég gyakran agresszív. Talán ez a legnagyobb probléma. 🙂 Szóval minden rendben van, a család tökéletes, élvezem az itt létet, bár kicsit olyan mintha lelassult volna az idő. A napok hosszúnak tűnnek bármennyi dolgom is van és bármit csinálok, de így legalább a legjobb dolgokat is ki tudom élvezni. 😀
Remélem mindent leírtam! Köszönöm a közvetítést, nagyon jól sikerült! Majd még jelentkezem. 🙂
Köszönettel:
Lídia