Minden álmom volt, hogy egyszer Hollandiában éljek, akár csak egy rövid ideig is. Megismerni az ott élő embereket, szokásaikat, kultúrájukat, környezetüket, étel különlegességeiket, zenei világukat stb.
Alig vártam már, hogy megismerjem Wassneaart. A család már a képek és a levél alapján is szimpatikus volt, és amikor az anyukával beszéltem telefonon, úgy éreztem: „Ez az!”
Az elején elég nehéz volt minden: új környezet, ország, család, akikkel együtt fogok élni egy ideig; illetve, hogy nem kellett már szeptember első hetében a tantárgyfelvételen stresszelni magam, mint a főiskolás években.
A kezdeti honvágyamat és ebből fakadó rossz kedvemet eleinte próbáltam leplezni, végül csak kibukott; de szerencsére mindent meg tudtam beszélni az anyukával. Miután elmondtam neki a problémáimat, szinte éreztem, ahogy leszakad rólam minden, és onnantól kezdve jól éreztem magam.
Az első egy-két hónapban nem tudtam eldönteni, hogy hogyan is állnak hozzám a családtagok, de egy idő után úgy éreztem befogadtak. Az édesanya is egyre több dolgot bízott rám, amiből arra következtettem, hogy megbízik bennem.
Három gyerekkel kell foglalkoznom: két idősebb fiú és a kishúguk. A fiúk nagyon sokat szeretnek játszani a barátaikkal, az iskolában vagy egymásnál. De előfordul, hogy együtt játszunk négyen valamilyen társasjátékot. A kislánnyal több időt töltök, és jó érzés, amikor ő jön oda hozzám, hogy:”Megyünk játszani?” Ő még kicsi és nem kap házi feladatot az iskolában, de nagyobbak annál többet, sőt minden héten dolgozatot írnak valamelyik tantárgyból. Topográfiában rendszeresen segítek nekik, kikérdezem őket, ellenőrizzük a helyesírást stb. de sajnos olyan tárgyakban, mint pl. történelem vagy földrajz nem tudok segíteni, mert nem tudok annyira hollandul, hogy ki tudjam kérdezni őket, ilyenkor az anyukájuk segíti őket. Nagy az összetartás a családban és nagyon becsülöm a szülőket, hogy a rengeteg munkájuk mellett próbálnak minél több időt eltölteni a gyerekeikkel és pl megnézni a hoki meccseiket hétvégente vagy csak valamilyen közös programot csinálni. Sajnos itt a környéken ez nem teljesen átlagos dolog, mivel az anyukák elég sok időt töltenek el saját magukkal, a gyerekek meg vagy az au pairükkel vannak vagy egymásnál játszanak. Ezért is szimpatizálok már kezdetek óta a Dullaert családdal.
A Sinterklaas Hollandiában megegyezik a mi Mikulásunkkal, csak itt ez másképp ünneplik, kb. úgy, mint mi otthon a karácsonyt. Szóval itt kicsit fordítva működik a karácsony- mikulás dolog. Sinterklaas alkalmával minden gyerek kapott ajándékot, köztük én is, amikor is úgy éreztem még egy kicsivel közelebb kerültem a családhoz. Karácsonykor viszont én (is) készültem mindenkinek egy kis aprósággal, amivel úgy véltem beloptam magam a szívükbe.
A karácsonyi szünetet otthon töltöttem a családommal. Jól esett hazamenni és velük lenni, de hiányzott a „másik családom” is. Amikor visszajöttem, úgy éreztem, mintha a másik otthonomba érkeztem volna meg. A családtagok kedvesen fogadtak és faggattak, hogy milyen volt otthon. A kezdeti bizonytalanságom, a velük való kapcsolatom miatt ekkor szűnt meg, és úgy éreztem, a helyzetem a családban stabilizálódott. Úgy éreztem, tényleg családtagként kezelnek. Hamar visszarázódtam a napi feladatokba és ment minden tovább.
A napi teendőim (amiről érkezésemkor egy listát is kaptam, napi lebontásban), szabad időm (délelőttjeim és a hétvégék nagy része szabad), fizetés stb. mind pontosan megfelel annak, amit a levélben megírtak. Eleinte furcsának tartottam a napi szintű porszívózást, de mint kiderült az anyukának sokat jelent a rendezettség, a ház tisztántartása, így most már teljesen hozzá szoktam.
Mielőtt megérkeztem volna Wassenaarba, megkeresett egy lány, aki itt lakik már egy ideje – pár utcával arrébb -, így eleinte vele töltöttem szabad időmet. Aztán jött még egy lány, aki szintén nagyon szimpatikus volt és mostanában vagy együtt, vagy külön-külön csinálunk valamit. Pl. várost nézünk, múzeumba megyünk, vagy csak megnézünk egy filmet.
Eleinte úgy éreztem, hogy ez nem elég és még több (nem feltétlenül magyar) embert szeretnék megismerni, mert szükségem van új kapcsolatokra/barátságokra. El is mentem többször is különféle au pair találkozókra, de nem igazán találtam a helyem egy már összeszokott társaságban, akiknek csak a buliról szól az élet.
Most, hogy végre megjött a jó idő, sok időt töltök/töltünk a szabadban. A királynő erdeje nincs olyan messze és alkalmas hely egy jó könyv olvasásához. A tenger part is közel van, így ha kicsit melegebb lesz oda is el tudunk majd menni.
Szeptember közepén elkezdtem egy nyelvtanfolyamot, holland alapszinten, de sajnos nem a legjobb iskolát választottuk, így a tanfolyam első része után nem mentünk tovább.
Eleinte értetlenül ültem az asztalnál vacsora közben, de most már elég sok mindent megértek, ha oda figyelek; vagy próbálom kitalálni, miről lehet szó. Alapvetően angolul kommunikálunk a család minden tagjával. A gyerekek, még a legkisebb is jól beszél önmagához képest angolul, de pl, ha valami nem jut eszükbe angolul, akkor „kevert nyelven” beszélünk. A lényeg, hogy mindig megértjük egymást.
Hága és Leiden elég közel van (egészen pontosan a két város között helyezkedik el Wassenaar), így leggyakrabban oda járunk el szórakozni. De voltunk már messzebb is, illetve tervbe van véve még pár város/múzeum stb., ahol szeretnénk körbenézni. Minden városra jellemző a maga hollandsága. Alapvetően hasonlóak, de mindenhol fel lehet lelni a maga nevezetességét. Leiden pl. tipikus egyetemváros, de hatalmas és sokrétű, míg pl. Eindhoven tejesen más: modern épületekkel teli, modern művészeteket kedvelő. Wassenaar inkább nyugodt, családias hangulatot tükröző, de akinek erre van szüksége vagy ezt szereti, annak tökéletesen megfelel.
A hollandok pontosan olyanok, mint amilyennek hallomás után elképzeltem őket, nyitottak és rendkívül segítőkészek. Ha bármi probléma van szívesen állnak bárki rendelkezésére (kivéve a fiatalabbakat, akik lehet, hogy csak közlik: „Nem beszélek angolul!”, de a tinédzserek minden országban tinédzserek). Rengeteg a külföldi munkaerő, főleg Hágában figyeltem ezt meg, akik szintén kedvesek a maguk módján, de nem annyira nyitottak, és vannak, akik még a holland nyelvvel is küzdenek.
Sokat változtam a kint létem alatt. Rendezettebb vagyok, türelmesebb és rengeteget biciklizem (ez ugye elkerülhetetlen, ha valaki Hollandiában él). A gyerekekkel való közös időtöltés eddig se volt idegen számomra, de most még jobban megszerettem a velük való foglalkozást.
Azt hiszem, elmondhatom, hogy jó kezekbe kerültem és szerencsés vagyok, hogy ennél a családnál tölthetek el egy évet, ilyen környezetben.