Ennek a levélnek a megírása nem volt egyszerű számomra, és nem azért mert rossz sorsom van/volt, hanem azért mert annyi minden történt velem, hogy bele sem lehet sűríteni egy levélbe!
Életem egyik legnehezebb és egyben legjobb választása volt, hogy kijöttem ide, ebbe a bajor kis városba München mellé Starnbergbe.
Anett már egy éve mondta, hogy sokan irigykednének, hogy én itt fogok dolgozni, és valóban. Irigylésre méltó gyönyörű helyen lakom. A családom, (hiszem már körülbelül a második családomnak tekintem) kezdetben 4 tagú volt,majd érkezésem után jött a 3. gyerek és így lettünk igazán teljesek.
Egy ismerősöm még anno azt mondta, hogy ez számomra nemcsak egy év nyelvtanulás lesz, hanem anyaképzőbe is járok egy évig, és igaza volt.
Azt természetesen nem lehet mondani, hogy ez egy egyszerű és zökkenőmentes év volt számomra, de mindenképpen megérte.
Hogy miért is:
Világot láttam, és olyan helyeken jártam barátokkal, nyelviskolával, Au-pair clubbal vagy éppen egyedül ahol még soha.- Megtanultam a nyelvet, ami számomra a legfontosabb volt. Ami pedig még jobb, hogy úgy tanultam meg, hogy közben nem görnyedtem a könyvek és szótárak felett. Az ember rá van kényszerítve, hogy németül illetve hogy az adott nyelven nézzen TV-t, olvasson, beszéljen, írjon, vásároljon illetve barátkozzon:)
- Az anyaképzőt csillagos ötösre végeztem el, amit ha nem is a közeljövőben, de biztosan kamatoztatni fogok az életemben
- Egy olyan hatalmas személyiség fejlődésen estem át, amit nem gondoltam volna, hogy 25 éves fejjel még meg lehet tenni. DE igen meglehet, és szinte csak jó irányba változtam-állítják a barátaim, illetve a szüleim:)
- Érzem azt , hogy fontos vagyok, érzem azt, hogy meg van becsülve a munkám amit végzek. Látom a gyerekeken, hogy jól tanultam meg és jól csinálom azt amit csinálok,és a legjobban ezt a gyerekek tudják megmutatni, hiszen náluk nincs kertelés…ha valami nem jó akkor azt éreztetik velem, ha pedig valamit jól csinálok, akkor azt ahogy az ábra mutatja jönnek, bújnak szót fogadnak és sírnak ha egy hétre hazamegyek. Azt hiszem ennél nem kell több:)
Betekintést nyertem egy másik világba. Egy olyan világba, ami a nagy nyugaton zajlik, illetve egy olyan világba, ahol a központban, a mindennapokban a gyerekek vannak. Látom mennyi időt és energiát vesz el egy gyerek vagy kettő vagy éppen három:)- Rájöttem arra,hogy milyen fontos a saját családom, hogy mennyire szeretem őket, és megtanultam megbecsülni azokat a pillanatokat, amikor röpke időre hazamentem.
- Ami pedig kicsit elkeserítő, de rájöttem arra, hogy kik is az igazi barátok és kik nem számomra, hiszen barátok és család nélkül ezt nem lehet végigcsinálni. Egy közhellyel élve: Bajban ismerszik meg az igazi barát.
Kiknek is ajánlom ezt a munkát és életformát:
Mindenkinek aki,
Szereti a gyerekeket- aki szereti feszegetni saját határait, hogy vajon mire is képes
- aki szeretné a választott ország nyelvét jól megtanulni
- aki világot akar látni
- aki tud alkalmazkodni
- türelmes
- megbízható
- és eléggé őrült, hogy belevágjon egy ilyen kalandba:)
Köszönöm Anett:)
{phocagallery view=category|categoryid=66|float=left|displayname=0}