Kedves Anett!
Mindenek előtt szeretnék elnézést kérni, amiért csak most írok, de nagyon sok minden történt velem.
Szeptember 8-án érkeztem Manchesterbe, ahol az apuka várt rám a reptéren. A kezében egy nagy papír volt a nevemmel, így kissé filmszerűnek is mondhatjuk a kezdést. Mivel mi egy kisvárosban laktunk eddig, ami plusz 3 óra utazást jelentett, este már nem találkoztam a lányokkal.
Ha őszinte akarok lenni, és miért ne akarnék, az első nap szörnyű volt. Reggel találkoztam a 3 és 7 éves lányokkal, akiknek az első reakciója az volt, hogy elszaladtak tőlem és ezen a napon nem is sokat nyitottak felém. Ezért hihetetlen gyorsasággal tört rám a honvágy.
Szerencsére a nagyobbik lánnyal gyorsan tudtam együtt dolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal összebarátkoztunk, csak hogy elfogadta, amit én mondtam neki és meg is tette. A kicsivel nehezebb dolgom volt kb. az első hónap végén, már megengedte, hogy megfürdessem, amitől én iszonyatosan boldog voltam.
Október elejére már egyedül vihettem autóval a lányokat bölcsibe és suliba.
A szülők a kezdetektől fogva nagyon nagy segítségemre voltak és vannak most is. Nem csak a gyerekekkel kapcsolatban. Mivel elkezdtem angol tanfolyamra járni az anyuka elkísért a beiratkozásra, hogy nehogy félreértsek valamit.
Azt hiszem, hogy eddig nem említettem, hogy a család egy indiai vegetáriánus család. Nagy élmény velük lakni. Szerintem azért is olyan segítőkészek, mert tudják milyen egy másik országból Angliába költözni.
Az őszi szünetben sütöttünk a nagyobbik lánnyal Vanya-val, Halloween kekszeket, amihez vettem kiszúróformát.
Nagyon jól szórakoztunk.
Ezek után egy hosszú hétvégét töltöttünk Birmingham-ben mert az apuka ott kapott munkát és költözünk.
Másik dolog, ami nekem nagyon sokat segített, hogy megismerkedtem a környéken élő magyarok egy részével. Nagyon összetartó és segítőkész csapat és jó hétvégenként a saját nyelvemet használni.
Amikor pedig ezt a levelet írom, itthon vagyok és két csodálatos hetet, tölthettem a családommal. Hazajövetelemet megelőző héten már beszélgettünk a lányokkal hogy a Karácsonyt a saját családommal fogom tölteni. Mind a két lány azt kérdezte miért nem velük, ami nekem szörnyen jól esett, azok után hogy mennyit harcoltunk egymással . Mikor eljöttem a hostfamilymtől, biztosítottak felőle hogy várnak vissza. A lányoktól megkaptam a karácsonyi ajándékomat.
Amikor visszamegyek egy teljesen új városba, megyek Birminghambe, tehát hasonló lesz mint az első időszak.
Természetesen voltak problémák és még lesznek is, de egyetlen percre sem bántam meg hogy elszántam magam erre a csodálatos utazásra.
Köszönöm a sok segítséget, amit kaptam, sokat jelentett számomra.
Puszi Stella