Januárban úgy döntöttem hogy szeretnék változtatni az életemen, és szeretnék Angliába költözni hogy au pairként dolgozhassak. Akkor még egyáltalán nem számítottam rá hogy így meg fog változni minden. A család keresése nem volt nehéz feladat, persze Anett segítségével. Az első család azonnal megtetszett, és már rá 2 napra jött a meghívás hogy engem választottak. Innentől kezdve ezerrel pörögtem, repülőjegy foglalás, bepakolás, stb, mivel rá két hétre már indultam is. Még az nap, amikor elbúcsúztam a családomtól a repülőtéren, akkor sem fogtam fel igazán hogy mire is vállalkoztam.
Amikor megérkeztem Londonba a reptéren a család egyik jó barátja várt, nagyon kedves volt velem, és vele legalább kicsit gyakoroltam az angolom, mivel megjegyzem hogy nem valami jó angol tudással jöttem ki.
A későbbiekben kiderült hogy ez igazából nem számít sokat, ez is pont elegendő.
Először csak az anyuka volt itthon, a szimpátia akkor is és azóta is meg van. Mindent elmagyarázott, mit hol találok, mit hogyan kell majd csinálnom, és kaptam egy kedves levelet amire minden le volt írva részletesen ha esetleg valamit nem értenék, le tudjam fordítani. Aztán megérkeztek a gyerekek(Josh 3 és fél éves, és Izzi 2 éves), természetesen először távolság tartóak voltak velem, nem nagyon tudtak hova tenni. Másnap megismertem az apukát is, ő is nagyon rendes volt. Őszinte leszek veletek az első 4 nap borzalmas volt. Hirtelen bele csöppentem egy új életbe, új szokások, új feladatok, és mindezt teljesen egyedül kell megoldanom. Elgondolkoztam már azon is hogy elnézést kérek és haza megyek, mert ez nem nekem való. Pedig a szülők mindenben támogattak, nagyon rendesek voltak velem.
Nagyon örülök hogy nem adtam fel olyan hamar, mert valahogy a hét közepére minden megváltozott. A gyerekek kezdtek megszokni, mivel hétköznap sokszor voltunk csak 3an, illetve napról napra egyre jobb,mostanra már imádjuk egymást pedig csak másfél hete vagyok itt, természetesen a hisztik azért megvannak 😀 de már tudom kezelni őket, és hallgatnak rám, igazából jó gyerekek. A szülők eszméletlen rendesek velem, mindenben támogatnak, minden szavamat lesik hogy mire van szükségem, mit szeretnék. Náluk jobb családot nem találhattam volna.
Szerencsére a host anyukám testvérének és legjobb barátnőjének is magyar au pairje van, így nem volt nehéz barátokat szerezni. Már mikor kijöttem mondta hogy találkozzak velük. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni hogy vegye fel a kinti au pairekkel a kapcsolatot. Nekem nagyon sokat segítettek, tanácsot adtak , elmagyaráztak mindent ha valamit nem értettem, illetve lelket öntöttek belém amikor rossz volt a hangulatom. Nekem a legnehezebb az volt hogy egyedül vagyok, nincsenek itt a barátok, a családtagok. Ezért teljesen más lett minden amikor találkoztam a lányokkal. A hétvégén már elmentünk vásárolni, nézelődtünk a városban, megismertem több kint élő magyart is. Nagyon jó volt. London gyönyörű város.
A kommunikációra vissza térve, a fontosabb dolgokat meg tudjuk beszélni, amit mondanak nekem mindent értek, válaszolni már nehezebben tudok, de minden nap tanulok új dolgokat, és nagyon türelmesek velem.
A munka nem olyan megterhelő, igazából a gyerekekre kell néha vigyázni, és a házat kell rendben tartani. Mi az anyukával már az elején megbeszéltük hogy bármi probléma van a másikkal azonnal szólunk, és megbeszéljük. Ezt jobb az elején letisztázni, mert még is csak együtt kell élni. Szerencsére mindennel meg vannak elégedve, és ez látszik is rajtuk, én pedig örülök ha segíthetek, mert egy tündéri család. A hétvégéket már előre tervezzük a lányokkal, imádok itt lenni a családdal, de jó lesz néha kiszakadni az itteni környezetből és egy kicsit a barátokra és szórakozásra koncentrálni.
Mindenkinek csak ajánlani tudom hogy vágjon bele!
Persze a család és a barátok hiányoznak, és fognak is, de ez egy remek lehetőség hogy fejlesszem az angolomat, önállósodjak, illetve hogy egy eszméletlen évet töltsek el Londonban!
Azért ez nem semmi : )
Ezúton is szeretném megköszönni Anett segítségét, mert nélküle nem lehetne ilyen szuper családom, ami a legfontosabb egy au pair életében, hogy jól érezze magát a host családdal.
Majd még írok a jövőben hogy hogyan alakul az életem itt kint : )
Puszi