Szia Anett!
Olvastam, hogy elfogytak a beszámolók, gondoltam írok egyet, most van időm. Már írtam egyet novemberben, de ahogy elolvastam, mosolyra húzódott a szám, mert akkor még nem is tudtam mi vár rám itt. 🙂 Most nem csak a rózsaszín oldaláról szeretnék beszélni az ittlétemnek. Állítom, hogy nehézségek igenis vannak! Én a lehető legkedvesebb családot fogtam ki, nem is tudom hogy hálálom meg a rengeteg segítséget, támogatást amit kapok. De még így is akad bőven pillanat amikor elgyengülök és nagyon hazavágyom. Nekem az első komoly nehézséget az “érezd otthon magad” fogalma jelentette.. Nagyon nehéz teljesen idegen környezetben kényelmesen otthon érezni magam, el kell telnie jó pár hétnek mire sikerül.
Eleinte minden teljesen új, izgalmas, érdekes, gyorsan repül az idő. De ha az ember már szinte mindenre rácsodálkozott, kezd megszokottá válni minden nap, meg van a pontos napirend ami szerint élünk. Nekem ez volt a következő nehézség, lassan telt az idő, hiányoztak az otthoniak, jött a honvágy, egyedül éreztem magam. Erre tökéletes orvosság a nyelviskola! Sajnos nekem nem volt lehetőségem rögtön beiratkozni, év végén már semmi értelme nem volt, ezért januárban kezdtem el. Lehet, hogy fárasztó a munka mellett még tanulni is, és órákra járni, de rengeteg új baráttal gazdagodhat az ember. Ez azért is jó, mert nem csak a német kultúrával, hanem teljesen más idegen kultúrákkal is megismerkedtem itt. Amióta suliba járok, azóta vannak olyan barátaim akikkel vidáman el tudom tölteni a hétvégéket. Muszáj kicsit a gyerekek és a család nélkül is lenni, mert becsavarodik az ember.. 🙂 Szükség van arra, hogy legyen egy kis magánélet is, ahol levezethethető a muka okozta feszültség.
Természetesen senki sem képes hibátlanul dolgozni, akadnak problémák, például ha betegek a gyerekek.. mindenki nyűgös, a szülők nem alszanak jól éjszakánként, mindenki ingerlékenyebb. Ezeket az időszakokat az egész család együtt vészeli át, ilyenkor akadhatnak nézeteltérések, de ezt nem kell a lelkünkre venni.
Azthiszem ennyi a negatívum: honvágy, egyedüllét érzet, apró nézeteltérések. De ezek olyan dolgok amit vállalni kell, ha az ember Au-pair-nek jelentkezik. Egyébként az egész egy varázslatos kaland, olyan mint egy álom a valóságban. 🙂 Csodálatos felfedezni az adott nyelv szépségeit, tanulni olyan dolgokat, amit az iskolában a nyelvórákon nem lehet. Jó hétvégente bulizni a barátokkal, érdekes ételeket enni, várost nézni, programokat szervezni.
Sok fontos dolgot tanulok itt, ami hasznos lesz a hátralevő életemben, és ad egy olyan löketet, amitől úgy érzem, bármit képes vagyok megvalósítani. 🙂 Ajánlom mindenkinek a programot, mert rendesen életre nevel és mindenféle élménnyel gazdagít! 🙂
Üdvözlettel:
Laura Kölnből