Szia!
Ne haragudj, hogy eddig nem írtam neked, de igazság szerint eddig meglehetősen lassú volt a netem, és kicsit hosszadalmas volt egy-egy levél megírása. A ház másik felén van a wifi, és nem igazán jött jól a jel. Ma apuka hozott egy erősítő félét, amit a szomszéd szobában szerelt fel, hogy jobb legyen a jel. Tényleg határozottan gyorsabb lett a dolog.
Szóval rendben megérkeztem hétfőn. Apuka és a két kislány vártak a reptéren
– a lányok készítettek egy welcom táblát mindenféle rajzzal. Édesek voltak, ahogy feltartva a táblát vártak. Nagyon szép, világos, tágas szobám van a konyha felett. Van tévém, videóm, most már gyors netem is, saját fürdőszobám, szóval tényleg nagyon kis helyes. És nem úgy van berendezve, hogy legyen benne valami, hanem tényleg ízlésesen. Mondták, hogy ha bármire szükségem lenne, csak szóljak.
Apuka egyébként nem csak a választásomban volt ennyire akkurátus, egyébként is nagyon az. A lányokat eléggé szigorúan fogja (itteni viszonylatban mindenképpen), és nekem is ezt kell tennem. Most még tesztelnek, hogy mit lehet és mit nem, de egyébként viszonylag egyszerű volt a dolog velük a héten. Szinte egész nap iskolában vannak, csak reggel kell őket összerakni, aztán délután összeszedni őket suli után, leckét írni, vacsiztatni őket, aztán a szülők már lefekvésnél itthon vannak, és ők intézik azt.
Miután a lányokat leadtam a suliban, elviszem a kutyát sétálni. Irtó édes jószág. Annyira örül nekem ahányszor meglát, mintha évek óta ismernék egymást. Egyébként nagyon kis szófogadó jószág, simán tudok vele póráz nélkül is sétálni, ha hívom, azonnal jön.
A vezetés is megy, bár nagyon kell figyelnem, hogy most az út melyik oldalán is kell mennem. Időnként nem tudom, hogy hol is kell beszállnom a kocsiba, de egyébként nem olyan nagy ördöngösség a dolog. Ráadásként a megszokást az is nehezítette, hogy automataváltós a kocsi, amit vezetek.
(Meg egy hatalmas jószág!) Még soha nem vezettem automataváltós kocsit, szóval állandóan keresem a jobb kezemmel a sebességváltót. Én ugye máskor váltanék, mint ahogy a kocsi vált, szóval kicsit fura az egész.
A dicséretet köszönöm, igazán nem érdemlem meg, mert ez a hét meglehetősen laza volt. A jövő héten még van a lányoknak suli, utána viszont már nem lesz iskola, szóval szerintem akkor jön a neheze. Ugyan mondták, hogy summer schoolba beíratják a lányokat meg mennek majd nyaralni is, de valószínűleg azért többet lesznek itthon, mint amikor iskola van. Szóval majd akkor derül ki, hogy mennyire sikerül megoldanom a dolgokat. Annyi könnyítés mindenesetre lesz, hogy nyárra felvesznek egy kutyasétáltatót, aki egy héten háromszor elviszi a kutyust sétálni, tehát akkor vele nem lesz gondom.
A pénzemet mindig majd pénteken kapom meg. Egyenlőre készpénzben, mert nem sikerült bankszámlát nyitni. Bementünk az itteni bankba, de nem jártunk sikerrel. Az itteni ügynökségtől kaptam egy welcom csomagot, amiben mindenféle “hasznos” dolog volt. Egy kézikönyv az au-paireknek (pl. hogy nyissunk bankszámlát – na úgy nem lehet, ahogy leírták), egy telefonkártya, ami nem működött (azóta apuka vett egyet, ami tökéletesen működik).
Nyelviskolát is találtak a közelben, igaz most nem a legalkalmasabb az idő nyelvtanulásra, hiszen most vannak a záróvizsgák. Van egy iskola a közelben, ahol nyáron is vannak órák. Már írtam nekik, de nem válaszoltak, szóval holnap majd elmegyek személyesen megnézem, hogy mi is van. Az iskolából hazajövet pont útba esik, szóval ideális lenne.
Tegnap már csavarogtam is. A háztól kb. 15 percre van a pályaudvar, ahonnan kb. 50 perc alatt bent lehet lenni a Victoria Stationön. Szóval bementem a városba csavarogni egy kicsit. Azt hiszem, hogy nyáron többet nem fogok ilyet elkövetni, mert valami iszony tömeg volt mindenütt. Szóval jövő hétre valami nyugisabb helyet nézek ki magamnak.
A család egyébként nagyon kedves. Apuka is, anyuka is folyamatosan mondja, hogy ha bármire szükségem van, csak szóljak. Tegnap felajánlották, hogy elvisznek a pályaudvarra. Mondtam, hogy nagyon köszönöm, de ez igazán nem távolság a számomra. Vevők voltak arra is, hogy rendes kaját főzzek a lányoknak (meg persze magamnak is). Többnyire ilyen félkész vackokat esznek
– háááát… Én jobban szeretem, amikor magam rakom össze a kaját, mert abban tudom, hogy mi van, és annak olyan íze van, amit én szeretek. Apuka már megkérdezte azt is, hogy tudok-e gulyást készíteni, mert ő azt nagyon szeretné kipróbálni. Nem akarok nagy képű lenni, de szerintem ha egyszer-kétszer esznek a főztömből, akkor le fognak szokni ezekről a félkész vackokról.
Hát most így hirtelenjében ennyi lenne. Majd időnként jelentkezem, hogy mi újság van, és még egyszer köszönöm, hogy ilyen családot sikerült találnod.
Szia
Szilvi